A plenáris programban Petr Winkler prágai professzor, az Európai Szövetség a Depresszió Ellen tudományos igazgatója a mentális zavarokkal kapcsolatos stigmatizáció aktuális problémáit tárgyalta. El?adásában elmondta, hogy kiemelt jelent?séggel bírnak a stigmatizáció elleni kampányok, amelyek legf?bb törekvése, hogy az ismeretek és attit?dök javításával mind az egyének, mind a társadalmi rendszerek szintjén jobb eredményeket tudjanak elérni. Kiemeli azonban azt is, hogy ezek a kezdeményezések sajnos csak korlátozott hatásúak, és úgy t?nik, hogy jelenlegi formájukban elérték határaikat. Így már nem az a kulcsfontosságú kérdés, hogyan lehet eredményesebben küzdeni a stigmatizációval, hanem az, hogy egyáltalán a megfelel? kérdéseket tesszük-e fel.

A nyitó plenáris napon Harangozó Judit el?adása fókuszában a közösségi pszichiátria hatékony módszereinek bemutatása állt. Áttekintette a holisztikus, bio-pszichoszociális megközelítés és a rendszerszemlélet legfontosabb elemeit, melyek nem csak a páciensek életmin?ségének javítását segítik el?, de az örömteli életcélok kialakítását is. 

Gonda Xénia egyetemi docens a legújabb kutatások alapján tekintette át a depressziós hangulatzavarok sokszín? kiváltó okait a genetikai tényez?kt?l kezdve a stressz és a trauma szerepén keresztül, egészen a gyulladásos faktorokig és a cirkadián ritmus változásáig. Hangsúlyozta, hogy a depresszió személyre szabott kezelésének egyik legfontosabb lépése a klinikailag releváns altípusok pontosabb azonosítása, illetve az új kutatási eredményeik bemutatása mentén, az ezek alapján körvonalazódó farmako- és pszichoterápiás lehet?ségeket és a hangulat javulását el?segít? életmódbeli tényez?ket is ismertette.

A depresszió korántsem egységes, s?t rendkívül heterogén betegség, mind a tüneti képet mind a kezelést illet?en, ami a különféle altípusok hátterében álló neuro- biológia és genetika eltérés áll. Ezek az alapvet? különbségek okozzák, hogy a különféle altípusok másképpen alakulnak ki, így máshogy sz?rhet?k, megel?zhet?k, kezelhet?k. Az els? lépés a depresszió személyre szabott ellátása irányába a pontosabb, klinikailag releváns altípusok azonosítása, melyek közül a legegyszer?bb a küls? hatásokkal, traumákkal streszzorokkal összefüggésben, vagy azoktól függetlenül kialakuló depressziók megkülönböztetése.

Részben ehhez a témához (is) kapcsolódott az az el?adás is, ami az öngyilkossági kísérletek immunológiai hátterét vizsgálta. Az eredmények alapján egyes gyulladásos markerek, az akut öngyilkossági kísérletet elkövetett depressziós betegek jellemz?i lehetnek, függetlenül az életkortól, nemt?l, élettartam-szuicid rizikótól és a mentális betegségekt?l. Így tehát egy célzott laborvizsgálat újabb eszközt kínálhat a depressziós páciensek öngyilkossági kockázatfelmérésében.

A szombati plenáris programban Pászthy Bea egyetemi docens a mentális zavarok társadalmi jelentésének átalakulásával foglalkozott serdül?k és fiatal feln?ttek körében. Megállapította, hogy a pszichiátriai diagnózisok egyre gyakrabban jelennek meg sajátos referenciapontként ezekben a populációkban, el?segítve az önazonosság strukturálását. Kiemelte, továbbá, hogy a közösségi médiában ábrázolt „betegség-formátum” er?s érzelmi azonosulást és meger?sítést kínálhat, de számos kedvez?tlen hatással is bírhat. Az el?adás arra is keresi a választ, hogy milyen társadalmi, kulturális és fejl?déslélektani mechanizmusok járulnak hozzá a pszichiátriai diagnózis identitásképz? szerepének meger?södéséhez serdül?korban, valamint, hogy milyen lehet?ségei vannak a szakembereknek e kedvez?tlen trend megállítására. 

A téma jelent?ségét húzza alá egy másik, a nem öngyilkossági szándékú szándékos önsértés (NSSI) el?fordulásának serdül?kor utáni újabb megemelkedését vizsgáló kutatás. 1378 egyetemi hallgató részvételével készül friss magyar felmérésben a megkérdezettek 11,7%-a számolt be arról, hogy az elmúlt egy hónap során nemszuicidális önsértést végzett. A minta profilelemzése alapján különösen veszélyeztetettek azok, akiknél az önsért? viselkedést mind az intraperszonális (pl. érzelemszabályozás, önbüntetés), mind az interperszonális (pl. határok meger?sítése, kortársak felé való köt?dés kifejezése) motivációk együttes megjelenése jellemezte. 

A kongresszus programjában idén is számos izgalmas szimpóziumra került sor. Ezek közül érdemes talán kiemelni a perinatális bipoláris hangulatzavarokkal, az evészavarokkal, a virtuális valósággal, a pszichofarmakonok mellékhatásaival, a stigmatizációval és az orvosok kiégésével foglalkozó programokat.

Ez utóbbit illet?en a WHO Európai Regionális Irodája által 2024–2025- ben végzett Mental Health of Nurses and Doctors (MeND) felmérés – 90.171 orvos és ápoló 29 európai országból – a valaha készült egyik legátfogóbb adatbázist biztosítja az egészségügyi dolgozók mentális egészségér?l. A magyarországi adatok különösen aggasztó képet rajzolnak.

A válaszadók körében a valószín?síthet? depresszió el?fordulása megközelít?leg 39%, a szorongásé mintegy 21% volt. Ezek az értékek jelent?s egészségügyi terhet jeleznek egy strukturálisan túlterhelt ellátórendszerben. Az epidemiológiai adatok értelmezését tovább árnyalja az orvosi mentális egészséget övez? stigma és hallgatás kultúrája. 

Ide illeszkedik a Magyar Orvosi Kamara konferencián bemutatott kutatása is, aminek célja a magyar orvosok alkoholhasználati mintázatainak és azok összefüggései a jólléttel és a kiégéssel felmérése volt. A MOK adatbázisából véletlenszer?en kiválasztott 8000 magyarországi orvos kapott felkérést, 1380-an töltötték ki teljesen a kérd?ívet. (a kitölt?k 31,8%-a férfi, 68,2%-a n?, átlagéletkor 50,3 év). Az Alkoholhasználat Zavarainak Sz?r?tesztje (AUDIT) alapján a résztvev?k 8,9%-a problémás alkoholfogyasztónak min?sült. A legmagasabb el?fordulás a sebészet (20,35%), a belgyógyászat (8,37%) és a fogorvostan (7,3%) szakterületeken mutatkozott. A problémás alkoholfogyasztás a jóllét alacsonyabb szintjével társul, és szoros összefüggést mutatott a kiégés dimenzióival.

A szakmai kerekasztal-beszélgetéseken olyan témák szerepeltek, mint például a neurodiverzitás vagy a menopauza kérdésköre, a pszichoterápia finanszírozásának kérdései vagy a mesterséges intelligencia alkalmazásának lehet?ségei, Ez utóbbi kerekasztal egyben a Magyar Pszichiátriai Társaság frissen megalakult „Mesterséges Intelligencia a Pszichiátriában és Pszichoterápiában” Szekciójának els? bemutatkozása is.

E kerekasztal fontos témája a mesterséges intelligenciával folytatott párbeszédek – különösen a mentális egészségügyi chatbotok – kommunikációs korlátai. A segít? kapcsolat alapvet? elemei – empátia, érzelmi validáció és kulturális érzékenység – a technológiai közegben korlátozottan érvényesülnek, mivel a chatbotok algoritmikus mintázatfelismerésre építenek, nem pedig a humán kontextus megértésére. Kiemelik, hogy különösen kritikusak azok az esetek, amikor a kommunikációs zavar forrása a kliens szociokulturális háttere: kisebbségi identitás, eltér? nyelvhasználat, vallási vagy kulturális kódok, illetve társadalmi marginalizáció. Ilyen helyzetekben a chatbot nem ismeri fel a szimbolikus nyelvi elemek – például metaforák, humor, kulturális utalások – mögötti pszichológiai jelentést, vagy félreérti azokat. 

Másfel?l viszont az enyhe kognitív zavar (MCI) id?ben történ? felismerésében mesterséges intelligencia (MI) a jelek szerint nagy segítség lehet. E betegség jelent?s kihívást jelent a szakemberek számára, mivel a neurokognitív zavar ezen szakaszát jellemz? tünetek okozati összefüggései gyakran nehezen tisztázhatóak. A MI alkalmazása jelent?s el?relépést jelenthet ezen a területen, lehet?vé téve nagy mennyiség? adat integrált elemzését, ezek alapján el?rejelz? modellek építését és a korai detekciót.

forrás: MPT sajtó