Grafománia
Olyasfajta függ?ség ez, mint pl. az extrém sportok iránti rajongás, de más addikciókra is emlékeztet. Fizikailag is hasonló tüneteket produkál. Nemcsak maga az írás jelent felfokozott lelki állapotot, de a válaszra való várakozás is. A válaszra, amely szinte soha nem hoz megnyugvást…
Hogy is néz ki a folyamat? Az érintettet kezdi hatalmába keríteni a vágy. A sóvárgás, amit a szakirodalom cravingnek nevez. Ha érzi, hogy nem lenne helyénvaló, próbál küzdeni ellene, de az íráskényszer felülkerekedik. Megírja m?vét, amelyet meglehet?sen öntetszelg? módon kiválónak tart, majd megkönnyebbül, és elégedetten d?l hátra. Ez a kielégülés pillanata – ami nem tart sokáig. Ha még mindig tisztában van azzal, hogy talán nem cselekedett helyesen, vagy id?közben ráébred erre, óhatatlanul bekövetkezik a b?ntudat. De még megmarad a válaszra várás izgalma. A feloldó válaszé. De ezek a válaszok ritkán nyújtanak vigaszt, ritkán oldoznak fel. És akkor jön a kétségbeesés. Ami megint csak b?ntudattal és szorongással jár. És ugye, a szorongást oldani kell, amit mindenki a maga által választott „szerrel” vagy cselekvéssel, viselkedési addikcióval enyhít. Így aztán hamarosan jön az új craving, különben is a kapott válaszra felelni kell, illik, szükséges, muszáj. Circulus vitiosus…
Azokról az „amat?r” grafománokról beszélünk tehát, akik minden érzésüket, f?leg indulatukat, véleményüket valamiféle régi vagy modern levélformában fejezik ki – mániákusan... Mindenki számára ismer?s az ún. „lépcs?házi” gondolkodás, amikor is a megfelel? riposzt csak jóval az adott és megfelel? pillanat után jut eszünkbe. Ez f?leg a félszegebb, gátlásosabb emberek számára lehet ismer?s, akik utólag „jól tudják”, mit is kellett volna mondaniuk, mi lett volna a legjobb „visszavágás”. De akkor jöhet a levél! Itt van id? átgondolni, megformálni szavaikat, véleményüket, és még az azonnali, esetleg megsemmisít? válasz fenyeget? lehet?sége sincs jelen, amikor is újabb azonnali riposztra lenne szükség, amire sokan nem képesek. Ó, a levél! Remek kifejezési forma. Átgondolhatom, élhetek kiváló (de csak írásban érvényesül?) verbális képességeimmel. Biztonságban vagyok. Nem vagyok ott, amikor a „m?vemet” – amit többnyire valóban m?nek tekintek, – olvassák. Választ ugyan kaphatok, akár lehengerl?t is, de arra megint ott van az írásbeli reagálás lehet?sége, melyben – és csak ebben – tehetséges vagyok. Kisebb a kockázat.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
„Macskakaparás” mint elakadásjelz?
„,Mint a macskakaparás, olyan ez a füzet! Írj már végre rendesen!” – hányszor hallani szül?t?l, pedagógustól ilyen és hasonló felszólításokat A gyerek pedig ír, másol, átír-ráír, próbálkozik, ...
Az írás gyógyít
A kamaszok sokszor maguktól rátalálnak lelki egyensúlyuk visszaállításának módjára, még ha nem is tudatosan. Zenét kezdenek el tanulni, saját dalokat komponálnak, énekelnek, verset faragnak, naplót ...
Szenvedély: rajongás vagy függ?ség?
Mi jut eszedbe a szenvedélyr?l: pozitív vagy negatív érzelem?...A rajongói csoport már serdül?kortól fogva identitásformáló tényez?vé válhat, így a közösségi média elterjedésével a popkultúra által ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
