A trauma feldolgozása még terápia esetén is éveket vehet igénybe.
Hirdetés
2014-01 lapszámban megtalálható
(Ne) Érints meg!
Praxisomban már tucatszám fordultak és fordulnak el? olyan esetek, amelyekben nagyon közeli családtagok óvodáskorú gyermekek – szinte kizárólag kislányok – ellen követtek el szexuális bántalmazást. Minden egyes esetben a „nyelvzavar” jellemezte ezeket a cselekedeteket. Sohasem fordult el? nyílt er?szak, mindig csak „játszottak” a gyermekkel az elkövet?k, és a „szeretetüket” fejezték ki a gyermek felé…
Ruhátlanul érkezünk. Ártatlanul, tisztán. Így látjuk kisbabánkat, akit boldog örömmel fürdetünk, pelenkázunk és etetünk… Az öröm és a szeretet kifejezése, amikor végigpusziljuk kisfiunk vagy kislányunk gömbölyded testtájait. ? is évezi ezt – az érintés kölcsönös öröme jelenik meg a pici babában és a szül?ben egyaránt… Ahogy n? a gyermek és felfedezi, birtokba veszi a világot, egyre nagyobb szerepet kap a beszéd és a látás, s az érintés szerepe is átalakul… Mire gyermekünk eléri a kétéves kort, már érezzük, hogy intim zónái vannak, amelyekhez csak okkal nyúlunk hozzá. Két-három éves korban fürdéskor a kislányok már maguk mossák meg intim testrészeiket, és ehhez ragaszkodnak is.(A fiúk kés?bb érnek.) … A szemérem érzése hétéves korra egészen biztosan kialakul…
Hirdetés
A legtöbb családban az eddig leírt „érintési kódex” – bár családonként lehetnek eltérések – normális módon kialakul, és a gyermek igényeit figyelembe véve formálódik. Az általam vizsgált óvodáskorú gyermekek (szinte kizárólag kislányok) azonban olyan élményeket éltek át, amelyet a szexuális abúzus fogalmával írunk le, és amely magában foglalja a gyermek intim zónájának különböz? módokon történ? megérintését – sok esetben a férfi elkövet? nemi szervével való érintkezést. Mi történik ilyenkor, hogyan jöhet ez létre egy férfi családtag (apa, nevel?apa, nagypapa, élettárs) kezdeményezésére? A jelenséget már 1928-ban leírta egy magyar pszichoanalitikus, Ferenczi Sándor. Tanulmányának címe: „Nyelvzavar a feln?ttek és a gyermek között.” Kifejti, hogy a gyermek gyengédségre vágyik, de válaszul a feln?ttek szexuális reakcióját váltja ki. „A feln?tt, szül?, vagy rokon, vagy bizalmi személy inceszt csábítása sokkal többször bekövetkezik, mintsem gondolnánk…”
Ezekben az esetekben nem a szó szoros értelmében vett nemi er?szakról van szó, hanem a játék és a szeretet jegyében elkövetett – hát mondjuk ki: b?ncselekményr?l. A gyermeknek ez olyan traumatikus élmény, amit nem tud könnyen feldolgozni, többek között azért, mert a titok és a szégyen tapad hozzá. A traumáról szóló irodalom részletesen leírja, mi megy végbe a gyermek lelkében és milyen következményekkel jár az, ami vele történt. Az a szül? (vagy szül?szerepben lev? személy), akit?l biztonsága, egész élete függ, és akihez ragaszkodott, olyat tett vele, ami neki nem volt jó. Az, hogy ami történt, titok, abból a helyzetb?l is érzi, ahogyan az érintkezés megtörtént (elvonulnak vele egy külön szobába, az esemény alatt nincs jelen sem a másik szül?, sem más családtag, az ajtót becsukják, lehúzzák a red?nyt, stb.) Sokszor az elkövet? meg is kéri, hogy ne beszéljen arról, ami történt, mert: „Kislányom, ez a mi titkunk!”. A legf?bb visszatartó er?, hogy a gyermek mégis beszámoljon a történtekr?l a másik szül?nek, a szégyen érzése. A gyermek saját magát érzi beszennyezettnek – úgy éli meg, mintha ? tett volna „valami rosszat”. Saját magát hibáztatja a történtekért!
.…Az elkövet? személyiségében általában nem találunk olyan patológiát, amely arra mutatna, hogy ? egyszer (vagy többször) kicsiny gyermekével ilyet tesz. Úgy képzelhetjük el, mint akinél – a gyermek szeretetteljes közeledésére – a „gátlás-kapcsoló” nem kapcsolódik be. A gyermek testét szexuális ingerként „használja” és így reagál rá. Annyiban nagyon is intelligens, hogy tettét „becsomagolja”, játék- és szeretet-megnyilvánulásként „adja el” gyermekének – így az nem sír, nem tiltakozik, részt vesz az apafigura által felkínált játékban. Az elkövet? – mivel élvezi a szexuális játékot – nem figyel arra, hogy a gyermek lelkében mi játszódik, mi játszódhat le. Lehet, hogy közben az a bizonyos kapcsoló mégis jelez, de akkor már kés?, megtörtént a gyermek abuzálása. Ekkor már csak egy dolog jár az elkövet? fejében: semmiképpen se tudódjon ki, ami történt! Pontosan tudja, hogy amit tett, az b?ncselekmény, és börtönbüntetés jár érte. Ett?l kezdve minden szinten a tagadás és a védekezés jellemzi viselkedését. Könny? helyzetben van, mert nincsenek tanúk, és az okos, szavahihet? feln?tt elmondásával szemben csakis a kicsi (= buta, nem szavahihet?) gyermek elmondása áll…
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 1. számában olvasható
2014-01 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
Sharenting – szül?nek lenni a közösségi média rivaldafényében
Hogyan befolyásolhatja a gyermekeink közeli és távoli jöv?jét, ha az életük minden pillanatát megosztjuk a közösségi oldalakon? Hogyan tudjuk csökkenteni a „sharenting” – a megosztás (share) és a ...
Meghamisított emlékek
El?fordult már veled, hogy kristálytisztán emlékeztél valamire, de kiderült, hogy tévedsz? Talán egy filmrészletre emlékeztél rosszul, talán egy gyermekkori emlékr?l derült ki, hogy mások szerint nem ...
Szerethet? vagyok (!)?
Az érzelmi bántalmazás háttere és következményei gyermekkorban
A bántalmazó kapcsolat felett érzett b?ntudat – amit a szül?k alakítanak ki gyermekeikben a felel?sségre vonásaik alkalmával –, a szül?i elfogadás megszerzéséért folytatott kétségbeesett próbálkozás ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.