Szeretni elvárások nélkül?
Minden érzelmileg jelent?s emberi kapcsolatban tudattalanul m?ködik két mechanizmus, ami a másik személy jelenlétéhez f?z?dik: az azonosulás és az el?írás vagy elvárás. Az azonosulás azt a kívánságunkat fejezi ki, hogy „Olyan akarok lenni, mint te!”, az el?írás vagy elvárás pedig azt: „Olyannak kell lenned, amilyen én vagyok!” Két ember természetesen semmilyen tekintetben, soha nem lehet egyforma, senki nem lehet olyan, mint egy másik ember. Hasonló igen, de akkor sem minden tekintetben. A másik jelenléte, személye ezért – helyzetekt?l függ?en – kisebb-nagyobb mértékben mindig magában foglalja a különböz?séget, amit idegenként, t?lünk eltér?ként élünk meg. S ha ezt a különbséget nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, mert számunkra jelent?s feszültséggel jár, akkor tudattalanul megindul a nyomásgyakorlás a másikra: változzon, legyen más, gondolkozzon úgy, mint én, érezzen úgy, mint én stb. Ez a nyomásgyakorlás (vagy el?írás/elvárás) tulajdonképpen védekezés: a különböz?ségb?l adódó feszültség csökkentését szolgálja. Tudattalan felszólítás arra, hogy legyenek hasonlóak – minél kevésbé t?ri valaki a kapcsolataiban a másik különböz?ségét, annál er?sebb részér?l az elvárásai miatti nyomás kifelé. Hangsúlyozni kívánom, hogy az el?írás vagy elvárás az emberi természetb?l adódó tudattalan folyamatként mindig jelen van, ahogy az azonosulás is – a mértéke egyénileg változó. Mindez nem jelenti azt, hogy érzelmileg fontos kapcsolatainkban csak tudattalan elvárásaink lennének – természetesen vannak olyanok, amelyek tudatosak, de mindig jelen van a tudattalan, ha átéljük a kapcsolaton belüli különbségeket...
Önismeretünk mértéke határozza meg azt, mennyire vagyunk tudatában saját elvárásainknak – minél szélesebb kör? valakinek az önismerete, annál inkább tudatában van saját elvárásainak, de ez persze sohasem lehet százszázalékos...
Elvárások nélküli szeretetben rövid id?re a feln?tteknek is része lehet, ha egy kölcsönös kapcsolatban ezt képesek kérni a másiktól, s a kérés mellett azt is meg tudják fogalmazni, mit tegyen a másik ezért anélkül, hogy az túlmenne megvalósítható lehet?ségeinek határain. Ez az elvárások nélküli szeretet „feln?tt változata”, ami természetesen nem ugyanaz, mint a csecsem?kori, hanem annak csupán halvány mása…
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
Szerethet? vagyok (!)?
Az érzelmi bántalmazás háttere és következményei gyermekkorban
A bántalmazó kapcsolat felett érzett b?ntudat – amit a szül?k alakítanak ki gyermekeikben a felel?sségre vonásaik alkalmával –, a szül?i elfogadás megszerzéséért folytatott kétségbeesett próbálkozás ...
Az els? szerelem jelent?sége
A szerelem különös és csodás érzés, a m?vészett?l a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség.
A szerelem különös és csodás érzés, a m?vészett?l a biokémiáig sokféle oldalról leírt és elemzett jelenség. A társas kapcsolatok fejl?désének lépéseit tekintve egyre több tapasztalattal ...
A jó tündérek: az elfogadás és a megfelelés
Avagy késztetéseink útveszt?iben
Vajon mondhatjuk-e, hogy szabadok vagyunk cselekedeteinkben? Vagy létezik valami kényszerít? er?, fels?bb hatalom, belénk kódolt program, aminek engedelmeskedve tesszük dolgunkat a világban?
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
