N?i stresszválasz?

Shelley E. Taylor, az amerikai UCLA (University of California, Los Angeles) pszichológusa és munkatársai 2000-ben publikálták elképzelésüket arról, hogy a tipikusan férfias „Harcolj vagy menekülj!” mellett létezik egy „n?ies”, gondoskodó-oltalmazó stresszválasz is. A gondoskodás az én és az utód megóvását, az oltalmazás pedig a segít? szociális háló kialakítását és fenntartását, vagyis a szociális támogatás kérését és annak megadását jelenti. Persze a n?k és férfiak birtokolják mindkét stresszválaszt, különbség inkább domináns használatukban van. A kutatócsoport úgy vélte, hogy a gondoskodó-oltalmazó válasz biológiai bázisa az oxitocin, amit antistressz-hormonnak tartanak.

Oxitocin

Az oxitocinról általában a szülés, a szoptatás, illetve az anyai viselkedés jut eszünkbe. Ma azonban már tudjuk, hogy befolyásolja a szexuális viselkedést, a köt?dési kapcsolatokat, az agresszív viselkedést, hat a szociális memóriára és a tanulásra – s számos állatkísérleti adat és humán vizsgálat támasztja alá, hogy hatással van a fiziológiai stresszválaszra is. Az oxitocin képes a stresszrendszerek m?ködését gátolni és a szorongást csökkenteni, tulajdonképpen antistressz-hormonnak nevezhetjük. Mivel az oxitocin hatásait az ösztrogén szabályozza, vizsgálata különösen jelent?s a n?i viselkedés megértése szempontjából.

Stressz, oxitocin és szomatizáció

El?z? írásainkban (ld. Mindennapi Pszichológia 2010.1. és 2. sz.) már említettük, hogy a szomatizáló betegek többsége n?. Emlékeztet?ül: ha a tartósan fennálló és a mindennapi életvitelt korlátozó testi tüneteket – pl. hasfájás, szédülés, ízületi bántalmak, h?emelkedés, fáradtság, izzadás, mellkasi szorító fájdalom, gombóc érzése a torokban, hátfájdalom – nem magyarázza teljes mértékben valamely organikus vagy egyéb ismert (pl. lelki) betegség, s nem valamilyen szer (pl. alkohol, drog, gyógyszer) okozza, akkor szomatizációról beszélünk.

Dr. Kulcsár Zsuzsanna, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszékének professzora felvetette azt a gondolatot, hogy a szomatizáló páciensek esetében nem elég hatékony a környezett?l kapott gondoskodás-oltalmazás válasz, illetve nem elegend? az oxitocin termel?dése stressz alatt. A vizsgálati adatok azt jelzik, hogy a szomatizáló személyek – más krónikus betegekhez és az egészséges személyekhez képest – kevésbé tudják kiaknázni a pozitív társas kapcsolatok jótékony hatásait. Kiderült továbbá az is, hogy náluk stresszhelyzetben a pozitív érzelmek (pl. öröm, büszkeség) átélése is jelent?sen csökken.

Stressz – negatív és pozitív érzelmek

Stresszhelyzetben azok vannak el?nyben, akik képesek pozitív érzelmeket mozgósítani. Egyértelm?nek t?nik, hogy stresszes periódusokban a jobb pszichés és testi m?ködést az segíti, ha saját aktivitásunk eredményeként keletkeznek pozitív érzelmeink, s nem csupán „passzívan elszenvedjük” a jót. Tréfásan szólva: a „várom a sült galambot” helyett inkább a „megyek, fogok és sütök egy galambot” hozzáállás segít.

A stressz keltette negatív érzelmek megfelel? szabályozása szintén fontos lehet ahhoz, hogy – Selye mondatával élve – a stressz az élet sava-borsa legyen. A negatív érzelmek kifejezése segítheti, hogy azoknak ne legyen egészségkárosító hatása. Ehhez elengedhetetlen, hogy pontosan tudatában legyünk annak, mit érzünk, és elfogadjuk, hogy igenis lehetnek negatív érzelmeink (pl. düh, szomorúság, féltékenység).

A stressz káros hatásainak kivédését segíti a negatív gondolatok azonosítása és „átírása”. A szomatizálók körében például gyakori, hogy eltúlozzák a stressz jelent?ségét és fontosságát, s a lehet? legrosszabb kimenetelt (pl. „ez tönkre fog engem tenni”) valószín?sítik. Ez a gondolkodásmód gyakran a testi tünetekre is jellemz? (pl. „ez a fájdalom soha nem fog elmúlni”).  Könnyen belátható, hogy az ilyesfajta katasztrofizálás csak fokozza a negatív érzéseket és nem enged teret a pozitív érzelmeknek.

A szomatizáció terápiája

A kognitív viselkedésterápia fókuszában a negatív gondolatok és az ún. maladaptív hiedelmek (pl. ha nem tökéletes, amit csinálok, akkor kudarcot vallottam) azonosítása és átdolgozása áll. Ma már számos bizonyíték szól amellett, hogy ez a terápiás eljárás eredményes lehet a szomatizációs tünetek enyhítésében. Ugyancsak hatékonynak t?nnek a különböz? stresszcsökkent? eljárások (pl. autogén tréning, a jelentudatosságra épít? meditáció), amelyek célja többek között az érzelmi élet egyensúlyának megteremtése – a negatív érzelmek hatásának csökkentése és a pozitív érzelmek el?fordulásának növelése. A hipnoterápia alkalmazása mellett is szólnak meggy?z? bizonyítékok: a testi tünetek enyhülnek, a szorongás és depresszív hangulat csökken, és a maladaptív hiedelmek terén is kedvez? változások történnek.

Jól tudjuk, hogy ugyanaz az esemény különböz? jelentéssel bírhat különböz? emberek számára. Gondoljunk csak a legegyszer?bb példára, a vizsgahelyzetre. Vannak, akiknek a vizsga egyszer?en a megtanult anyag visszakérdezését jelenti, másoknak viszont értékpróba („Ha megbukom, akkor semmit se érek”). A szituációhoz kapcsolt jelentés értelemszer?en meghatározza, milyen érzelmi reakciónk lesz az adott helyzetben. A kognitív viselkedésterápiának éppen az a célja, hogy feltárja, mit gondol, hogyan vélekedik, s ennek kapcsán milyen érzelmeket él át és hogyan viselkedik a kliens egy-egy szituációban. A terápia célja az egyedi hibás gondolkodási mintázatok feltárása, vagyis a negatív automatikus gondolatok és az ezek mögött álló maladaptív (vagyis az alkalmazkodást megnehezít?) hiedelmek és sémák feltárása. Térjünk vissza a példánkra: az adott vizsgahelyzetben a „semmit se érek” automatikus negatív gondolat mögötti hiedelem lehet a következ?: „mindig tökéletesen kell teljesítenem”. A terápiában ezeknek a gondolatoknak és a hiedelmeknek az átdolgozása folyik, hiszen – a példánkhoz visszatérve – nem lehet mindig tökéletesen teljesíteni, és attól, hogy nem teljesítünk tökéletesen, még értékes emberek vagyunk.

A jelentudatosságra épít? meditáció, vagy máshogyan éberségmeditáció lényege, hogy a figyelmünket a mostra, a jelen történéseire (gondolatokra, érzésekre, testi jelzésekre) irányítjuk, s ezeket mindenféle értékítélett?l mentesen szemléljük, vagyis a maguk valójában elfogadjuk. Ez a fajta mentális mód, vagy ez a fajta pszichológiai folyamat lehet?vé tesz egy sajátos önmegfigyelést és önmegismerést. Ez a fájdalom, a negatív érzelmek (pl. düh, szomorúság) és a kellemetlen gondolatok jobb elfogadásával, s egyben jobb tolerálásával társul. A módszerr?l Jon Kabat-Zinn magyarul is megjelent könyvében (Bárhová mész, ott vagy. Ursus Libris Kiadó, 2009.) részletesen olvashatunk.

A hipnoterápia során a terapeuta segítségével a kliens sajátos tudatállapotba kerül, amelynek során az észlelés, a gondolkodás, az emlékezet, a képzelet m?ködése is megváltozik. Ezt a megváltozott m?ködésmódot, a besz?kült figyelmet segítségül hívva és különböz? szuggesztiók alkalmazásával lehet a kliens problémáját feldolgozni, megszüntetni. A szomatizációs problémák közül például a gyomor- és bélrendszert érint? tünetek (pl. hasmenés, hasi fájdalom, puffadás) esetében sikerrel alkalmazzák a hipnoterápiát. 

Természetesen a tünetek súlyossága is befolyásolja a kezelési módszer megválasztását. Enyhe tünetek esetén a megfelel? betegtájékoztatás és betegoktatás (edukáció), valamint a jó orvos-beteg kapcsolat – ahogy ezt els? írásunkban már részleteztük – elegend? lehet, míg mérsékelt és súlyos tünetek esetén pszichológiai terápiára és bizonyos esetekben rövid ideig tartó gyógyszeres kezelésre lehet szükség. A vázizomzatot érint? fájdalmak esetében a pszichológiai kezelést eredményesen egészítheti ki a masszás, a vízben, illetve „szárazföldön” végzett fizikai gyakorlatok.

Mind a pozitív orvos-beteg kapcsolat, mind a jó terapeuta-kliens kapcsolat megteremtése mozgósítja az oxitocin-választ s annak jótékony hatását, így az oxitocin feltételezhet?en szerepet játszik a szomatizációs panaszok enyhülésében és a testi-lelki egészség támogatásában.

Érdemes megjegyezni, hogy a stresszhelyzetben, illetve a társas interakciókban felszabaduló oxitocin mértéke – a gének hatásán túl – függ a korai életévekben megtapasztalt szül?i gondozás min?ségét?l is. A szenzitív, vagyis a gyermek szükségleteit figyelembe vev? szül?i gondoskodás tehát nemcsak a lelki, hanem a testi egészség egyik sarokköve is.

Az oxitocin társas viselkedésben betöltött szabályozó szerepér?l magyarul dr. Varga Katalin egyetemi docens, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Affektív Pszichológiai Intézeti Központjának vezet?je ad kit?n? áttekintést. A tanulmány részletezi az oxitocinnak a szexualitásban, a szülésben-születésben, illetve az anya-gyermek kapcsolatban, és tágabban az érzelmi szabályozásban betöltött szerepét. Érdemes megemlíteni, hogy az oxitocinszintet emeli többek között az érintés, a simogatás, a masszázs, a jóga és a meditáció, a pozitív társas kapcsolatok, illetve akár régebbi pozitív kapcsolatok felidézése is.

Az oxitocin szerepet játszik továbbá a h?- és fájdalomszabályozásban, a gyomor- és a szív-érrendszer m?ködésében. Igazolták, hogy az oxitocin növeli a bizalmat mások irányában és a szociális jelzések felismerésének fokozásával javítja a kommunikációt; csökkenti a fiziológiai stresszválaszt, enyhíti a szorongást és fokozza a nyugalom érzését.

Az oxitocin érzelmi és stressz-szabályozó hatásai leginkább támogató szociális környezetben érvényesülnek, ezért nevezik „nyugalom és összetartozás” m?ködésmódnak. Tehát a szociális támogatás, illetve a közeli, intim kapcsolatok egészségvéd? szerepe nagyrészt az oxitocinnak köszönhet?.

A nyugalom és összetartozás, illetve az ugyanilyen jelleg? gondoskodó-oltalmazó válasz az összetartozási szükségletet támogatja (vagy éppen abból ered). A másokhoz/csoporthoz való tartozás alapvet? szükségletként azonosítható (összetartozási szükséglet), amelynek a humán evolúció során túlélési és reproduktív értéke volt, és ez a csoporttal való kötelékteremtésen (affiliáción) múlt. A szociális csoporthoz tartozás ugyanis megnövelte a túlélési esélyt.

Titokzatos testi tünetek-1. https://mipszi.hu/cikk/150824-...

Titokzatos testi tünetek-2. https://mipszi.hu/cikk/150824-...