„Hurrá, felvettek!”

„Hurrá, a gyereket felvették az egyetemre!” Ám az örömt?l mámoros szül?k hamarosan „sorstársaik” tuti tippjét kutatják az interneten, s záporoznak a kérdések.

Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura…

Vajon minden kötelez? kurzust fölvesz? Valóban elég az a 30 kreditpont félévente? Mi az az online jegyzet, és miért tableten akar jegyzetelni spirálfüzet helyett? Nincs menza a kar épületében, csak nehogy gyorséttermi sajtburgeren és sültkrumplin éljen… Kivel fog lakni és egyáltalán hol, ha a kollégiumi felvételhez túl magas az egy f?re jutó jövedelmünk? Nehogy túl buliközpontú társaságba kerüljön és tudjon majd mértéket tartani az alkohollal! – mert annyi rosszat hall az ember…

A „gólya” kétségei

Közben a maturált „kis feln?tt” fejében egészen más gondolatok sorakoznak: Kezd?dik az önálló élet, többé nem mondják meg, melyik padba és ki mellé üljek. Orvosi papír sem kell a hiányzások igazolásához. Nem lesz többé becsöngetés, tornafelszerelés miatti cécó, nem lesznek kötelez? ünnepségek kosztümben, zakóban. Ja, és a legfontosabbak majdnem kimaradtak: vége a házi feladatnak és felelésnek, a múlté az osztályf?nök dörgedelmes számonkérése és a szül?i értekezlet utáni ’Na, mit mondott Anyának?!’-para. Eljött a várva várt szabadság, a total freedom feeling, egyetemista lettél, a magad ura… E gondolatok kavarognak az örömmámortól ittas leend? els?évesben.

Hirdetés

Bármily meglep? is, a címben jelzett nosztalgia és veszteségélmény – persze habitustól függ?en más és más id?szakban és egyénenként eltér? mértékben – de felütheti fejét. Hiábavalóak itt a sokunk számára ismer?sen cseng? mondatok: „A középiskolás éveid életed legszebb korszaka, élvezd, amíg iskolás lehetsz” – nem hisz e mondatokban egy címzett sem.

Érdekes azonban, hogy számos egyetemista panaszkodik arról, hiányérzete van, elvesztette korábbi életének állandóságait. Mert bár valóban hatalmas lépés (és élmény) a szül?i házból való elköltözés, már az els? szemeszterben beköszönt az egykori stabilitás utáni vágyakozás, a veszteség realizálódása. Miért is?

A legélesebb váltás, hogy a középiskola merev m?ködési kereteib?l kilépve már a fels?oktatásban töltött els? napon, tanulmányi ügyeinek intézésekor rögvest légüres térbe kerül a fiatal. A tanulmányi osztály el?tt kígyózó sorban akkurátus szül?, segít?kész iskolatitkár és tanár nélkül kell elintéznie ügyes-bajos dolgait az ún. TO-s nénivel – az egyetemigazgatás elektronikus, minden papíralapot nélkülöz? rendszerében maximum a fels?bb évesek félszavas mentorálása ad támpontot az intézend?k: a tárgyfelvétel, az anyagi támogatások igénylése, valamint a késedelmes kurzusfelvétel viszontagságos útveszt?jében. Ezek mind egyedül megoldandó és nyomasztóan terhes, elodázhatatlan határidej? feladattá, teherré válnak.
Beszélni kell a másik konfliktusforrásról is, mert tény, hogy a vágyott különélés például más és más tisztaságfogalommal bírókat rendelhet egymás mellé lakótársnak. Megszervezend? tehát a közös helyiségek takarítása, a h?t? föltöltését is önálló bevásárlásnak kell megel?znie, s a szennyes ruhák is több lépcs?ben lesznek tisztává, nem úgy, mint eddig…
Fájó felismerés lesz, hogy a napi meleg étkezés sem oldható meg online rendelt pizzával a hét öt napján, ugyanis ennek oka sem egyszer?en az egészségtudatosság – a diákhitel és a szül? támogatás is sz?kössé lesz hó végére.

Szül?i dilemmák

S mindeközben hogyan lesz napról napra reálisabbá a szül?k vesztesége? A gyermek gólyabáljának éjjelén álmatlanul forgolódnak mindketten, hiszen nem várhatják virrasztva a buliból hazatér? csemetét. Közös dilemmává vált a költözés el?tt az a prózainak tetsz? – de persze sokkal összetettebb – kérdés is, hogy vegyenek-e mosógépet az albérletbe?! (Akinek nem evidens az összefüggés: háztartási gép nélkül legalább haza fog járni tiszta ruháért a „tékozló fiú”.) S gyakran találkozunk a minduntalan ezt súgó-búgó kisördöggel: „Csomagold be a kedvenc ételét, spuri hozzá családostul, lepjük meg az albérletben!” Persze akad olyan (túl)aktív szül? is, aki maga ellen?rzi gyermeke vizsgajelentkezéseit és jegyeit a Neptunban[1], ezzel folytatva a középiskolai évek alatt betöltött „gondoskodó szül?” szerepét. Annyi a változás csupán, hogy az e-napló helyét a Neptun veszi át…

Mindezt összefoglalva talán csak azt tanácsolhatjuk, hogy a szül? igyekezzen hidat építeni a középiskola stabilitásából és túlszabályozottságából eredeztethet? óvó gondoskodás („Csak a tanulással tör?dj, majd én elintézem helyetted” és hasonló mondatok), valamint az egyetemre kerül? fiatalra hirtelen ráomló feladatteher és önállóság-próbatétel között. Az életkori sajátosságokat figyelembe véve próbáljon felel?s, a saját ügyeiért el- és közbenjárásra képes feln?ttet nevelni, s mindehhez jó irányt mutatni, hiteles mintát adni.

[1] A honi fels?oktatási intézményekben leggyakrabban használt elektronikus tanulmányi rendszer. Feladata naprakész nyilvántartást vezetni a hallgatói tanulmányokról, s a jogszabályokban megjelölt határid?ig tárolja a kurzusfelvételeket és vizsgaeredményeket, továbbá segítséget nyújt a tanulmányi ügyintézésben.

2016-03 lapszámban megtalálható