Küzdelem a hamis én ellen
Többnyire azt hisszük, hogy el kell gondolnunk az elérend? célt, majd végre kell hajtanunk a döntést egyszer s mindenkorra. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor er?sek vagyunk, ha nem tudunk változtatni, akkor gyengék. Szakítani például valóban így kell – új életformát kialakítani azonban nem.
Az emberi élet valójában nem döntésekb?l, hanem szokásokból áll össze. Nem egyszer?en a gondolatainkat és az érzéseinket kell megváltoztatni, hanem azokat a megszokásokat, amelyekre a gondolataink és az érzéseink is támaszkodnak... Ha félek a veszélyes helyzetekt?l, akkor nem meggy?znöm kell magamat, nem egy döntéssel kell legy?znöm a félelmet, hanem lépésr?l lépésre hozzá kell szoktatnom magam a félelmetes helyzetek elviseléséhez. Ha nem vagyok eleve bátor, akkor bele kell szoknom a bátor viselkedésbe és végül – legalábbis korábbi önmagamhoz képest – bátor leszek. Mivel a félelem egy szokás, ezért csakis „átszoktatással” gy?zhet? le...
Bizonyos értelemben a rész és az egész viszonya fel?l kell átgondolnunk a helyzetet. Változtatni akarok, mert most boldogtalan, elégedetlen, frusztrált, örömtelen az életem. Ez az, ami egyel?re világos. De vajon elég-e életem egy részét megváltoztatni ahhoz, hogy az egész boldog és örömteli legyen? Vajon ha a jelenlegi rossz kapcsolatból kiszabadulok, nem fogok-e a jöv?ben egy ehhez nagyon hasonló csapdájába esni? Ennek esélye igen nagy. Az élet ugyanis nem különálló részekb?l áll (egy kapcsolati modulból, egy munkahelyi modulból, egy szül?i modulból, egy társasági modulból, amelyek külön-külön cserélhet?ek a többi megtartásával), hanem sokkal inkább egymásba fonódó szokásokból, rutinszer? tevékenységekb?l, megszokott érzelmi reakciókból. Bizonyos értelemben az élet minden különálló területe egy „totális rész” – vagyis valami olyasmi, ami a megszokott életstratégia egészét fejezi ki.
Ha valóban változtatni akarunk az életünkön, akkor azt nem érdemes úgy felfognunk, mintha egyik pillanatról a másikra megtörténhetne, mert ezzel elérhetetlenül magasra helyezzük önmagunk számára a lécet. Egymásba kapaszkodó és egymást er?sít? rutinokat, érzelmi mintázatokat és szokásokat kell „újrahuzalozni”. Szerencsés helyzetben önmagunk átalakítása nem a szeretteink ellenében, hanem a szeretteink szeme el?tt, az ? támogató tekintetükön keresztül történik. Egy házastárs, egy barát vagy egy terapeuta ebben nagy segítséget nyújthat, mert jelent?sen megkönnyíti az új szokásokkal való azonosulást, ha mások szemén, az ? ellen?rz? tekintetükön keresztül tudjuk nézni önmagunkat. De a változtatás egyedül is lehetséges...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 1. számában olvasható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Az önbecsapásról és az üres beszédr?l
Azt mondom-e, amit igaznak hiszek? Azt teszem-e, amit helyesnek tartok? Látszólag értelmetlen kérdések, hiszen tudatos lényként gondolunk önmagunkra és úgy véljük, tudjuk, mi a helyes, mi az igaz – ...
Az önbizalomról – kicsit másképp
Önbizalomhiány nem létezik. Merész, s?t már-már pimasz állítás, hiszen még szavunk is van rá.
Önmagának lenni egyáltalán nem könny? feladat a hamis szelffel él?nek
Egy fiatal lány a családtagja elvesztését követ?en kialakult szorongásai miatt fordult terápiás segítségért. Miközben mély szorongásairól és az ezekkel együtt járó testi rosszulléteir?l számolt be, ...
Az önazonosság határai
A method acting megjelenése és hatásai a mindennapi életünkben
A method acting módszerét alkalmazó színészek tudatosan elnyomják önazonosságukat, hogy egy másik karakterré váljanak – mindez még úgy is megterhel?, hogy ?k ezt a technikát tudatosan alkalmazzák. ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
