Egyszer volt, hol nem volt...
Mindenki átél aggodalmakat gyermekével kapcsolatban, töpreng azon, hogy vajon mi és miért foglalkoztatja csepered? gyermekét, miért járnak id?nként mindenféle furcsaságok a fejében.Önmagában jó jelenség, ha valamit a gyermekek – direkt vagy kevésbé direkt módon - megmutatnak. A fantázia, a játék az egyik legjobb eszköz a gyermeket foglalkoztató érzések, konfliktusok önálló feldolgozásában és az élet dolgainak elrendezésében. Ha ez jól m?ködik, már önmagában egyfajta érettségnek tartja a mai gyermekpszichológia. Az, hogy a gyermek ezekb?l a bels? folyamatokból, történésekb?l megmutat, megoszt valamit, sokkal jobb, mint amikor magába zárja ?ket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a gyermeknek mindent meg kell osztania a szül?vel. De egy biztos: a játék és a mese egyfajta csatorna szül? és gyermek között, amely apránként válik egyre önállóbb kifejez?eszközzé...
A mesélés jó esetben intim helyzet, gyakran testi érintés is kíséri: összebújás, ölbe ülés, anya, apa megnyugtató hangja, az érzés, hogy teljesen velem van most a számomra fontos feln?tt. És a feszült közös figyelem valamire, valami érdekesre. Mindez legalább olyan fontos része a mesélésnek, mint a mese tartalma, segíti az egymásra hangolódást, a biztonságérzet meger?sítését. Ezért nehéz id?vel lemondani err?l az intimitásról – kiskamasz gyermekek szülei id?nként fájdalommal, lassan engedik el ezt...
A népmesék jól szemléltetik a mesék erejét és bölcsességét. Szeretnénk eloszlatni a szül?k félelmeit a mesék, illetve a gyermeki fantáziák tartalmát illet?en. A szül?k védenék gyermeküket a rossztól, és kulturálisan is jellemz?, hogy nem akarunk tudomást venni az emberi természet árnyoldaláról. De a gyermekek érzik, hogy ?k maguk sem mindig „jók”, és bels? küzdelmeik b?ntudatot válthatnak ki bel?lük, ha ezzel kapcsolatban nem kapnak támpontot, „engedélyt” a számukra fontos feln?ttekt?l. Meg kell küzdeniük azzal, hogy nem körülöttük forog minden, hogy testvéreik, társaik lesznek, hogy osztozniuk kell dolgokon, hogy csalódnak másokban vagy ?k okoznak csalódást, hogy indulatosak, és hogy a gyermeki függ?ség szálait le kell gy?zniük – hogy csak néhányat említsek...
Ami igazán káros lehet, ha a gyermek az életkorának nem megfelel?, nagyon valószer?, vagy valódi történeteket lát. A sárkány hét fejének levágása nem borzasztó a kisgyermek számára: a bels? primitívebb ösztönök legy?zését szimbolizálja, míg egy kórházas film látványa nagyon is valós, fenyeget? történés. Ugyanígy rajzos, elnagyolt formában látni agresszív tartalmat nem annyira ijeszt?, mint valós szerepl?s történetekben. A gyermekek hosszú id?n keresztül, több fázisban különítik el a valóságot és a fantáziát.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2017. 2. számában olvasható.
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Mesezene az iskolában
Olvasástanítás az élmények fel?l
A digitális galaxis ?slakói impulzív, érdekl?d?, bátor “figurák”. Elérve a hat-hét éves kort, csillogó szemekkel ülnek be az iskolapadba, s várják a csodát, ami az esetek többségében nem jön el.
Miért és hogyan meséljünk?
Pszichológusok, pedagógusok régóta azt tartják, hogy nincs kifejezetten korhoz kötve, mikor érdemes a könyvek világába bevezetni a gyerekeket. A könyvet mint tárgyat érdemes akár már csecsem?kortól ...
Miért játszunk?
Beköszöntött a nyár: az id? melegebb, a nappalok hosszabbak, az iskolatáskák szép lassan a szekrény mélyére kerülnek. Megtelnek gyerekekkel a strandok és játszóterek, itt a várva várt nyári szünet, ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
