Döntsön a tudattalan?

Egy holland kutatócsoport kísérletsorozata alapján arra a következtetésre jutott, hogy ha fontos kérdésben kell döntést hoznunk, jobb, ha nem gondolkodunk rajta tudatosan.

Aludjunk rá egyet?

Ehelyett azt javasolják, hogy a releváns információk összegy?jtése után ne foglalkozzunk tovább a témával – vagy akár aludjunk is rá egyet –, a válasz nemcsak hogy be fog ugrani, hanem így még jobb döntéseket tudunk hozni, mint ha tudatosan foglalkoznánk vele. Például ha lakásvásárlás el?tt állunk – mondják a kutatók – a döntést hagyjuk egyszer?en a tudattalanunkra, mert tudatos gondolkodásunk túl lassú ahhoz, hogy egy ilyen sok információra épül? döntési helyzetben helytálljon.

Tudattalan döntéshozás

Már Freud is azt mondta, hogy csak akkor érdemes figyelembe venni pro és kontra érveket, amikor kisebb jelent?ség? döntést hoz az ember – amikor fontos dolgokról van szó, hagyni kell, hogy a döntés el?ször a tudattalanból érkezzen. Viszont amennyire szeretett kategorikus kijelentéseket tenni az emberi psziché m?ködésér?l, annál kevésbé támasztotta alá ezeket a tudomány mai elvárásainak megfelel? vizsgálatokkal. Ezt a hiányosságot kívánja pótolni a holland Unconscious Lab kísérletsorozata, mely a nem-tudatos gondolkodás er?sségeit vizsgálja.

Hirdetés

Az agy teljes kapacitása megközelít?leg 11200000 bit, melyet tudatos gondolkodással maximum másodpercenként 40-60 bites feldolgozási sebességgel tudunk kihasználni. A holland kutatók elképzelése szerint ebb?l a lassúságból fakadóan a tudatos gondolkodás nem alkalmas bonyolult döntési helyzetek helyes megoldására, ezért logikus lenne megvizsgálni, hogy hatékonyabb-e a tudattalan gondolkodás, melyre nem vonatkozik a tudatos gondolkodás kapacitás-limitációja.

Kutatásaik során azt vizsgálták, hogy komplex döntési helyzetekben a tudatos vagy a tudattalan döntéshozás vezet-e jobb eredményre. A kísérlet egyik változatában a résztvev?knek különböz? lakások közül kellett kiválasztaniuk a „legjobbat”, miután az adott lakásról véletlenszer? sorrendben pozitív és negatív információkat olvashattak. Összesen 12 tulajdonságot láthattak a résztvev?k: a „legjobb” apartman 8 pozitív és 4 negatív, a „legrosszabb” 8 negatív és 4 pozitív tulajdonsággal rendelkezett. Ezek után a résztvev?k egyik csoportjának (tudattalan döntéshozó csoport) egy rövid, a döntéshez nem kapcsolódó feladatot kellett megoldania, majd utána kiválasztani a szerintük „legjobb” lakást. A másik csoport (tudatos döntéshozó csoport) ehelyett három perc gondolkodási id? után választotta ki a „legjobb” lakást. A kísérlet eredménye szerint a tudattalanul dönt? csoport kívánatosabbnak értékelte a „jobb” (több pozitív tulajdonsággal rendelkez?) lakást, mint a tudatosan dönt?k.

Az el?z?ekhez hasonló eredményeket kaptak azokban a kísérleteikben is, melyekben a kísérleti alanyoknak többek között autókról vagy leend? szobatársakról kellett dönteniük, vagy amelyekben klinikusoknak komplex tünetekkel rendelkez? betegségeket kellett azonosítaniuk. A kutatók érvelése szerint az eredmények arra engednek következtetni, hogy komplex döntési helyzetekben a nem-tudatos gondolkodás jobb döntéseket eredményez, és azt javasolják, hogy egy rövid tudatos gondolkodási fázis után (amikor az információt összegy?jtjük) hagyjuk a tudattalanra a probléma megoldását.

És a kritikák…

A kísérletek eredményei nagy visszhangot kaptak a médiában: az érdekl?d?k számos mértékadó fórumon, így például a BBC és a Guardian honlapján is olvashattak a tudattalan döntéshozás pozitív hatásairól. Kevesekhez jutott el viszont az a nagy mennyiség? kritika, amelyet a kutatás a tudományos közösségben kapott. A kísérletek mélyrehatóbb vizsgálatával nemcsak az derült ki, hogy az eredmények magyarázata nagyrészt spekulatív, de több ízben megismételni sem sikerült az eredeti kísérlet eredményeit.

Például amikor az eredeti „lakásválasztásos” kísérletet egy független kutatócsoport megismételte, azt az eredményt kapták, hogy a résztvev?k hasonlóan döntöttek – függetlenül attól, hogy tudatosan dönt? vagy nem-tudatosan dönt? csoportban voltak. Sokkal jobb magyarázatnak mutatkozott, hogy döntéseiket inkább az határozta meg, hogy a döntéshozatal során a különböz? tulajdonságokat – fontosságuk alapján – eltér?en vették figyelembe. Például fontosabbnak tartották az épület azon tulajdonságait, amelyek a biztonsággal és a lakbérrel, mint azokat, amelyek a beépített szekrénnyel vagy a kikapcsolódási lehet?ségekkel voltak kapcsolatosak. Mások azt találták, hogy ha a kísérlet közben a tudatosan döntést hozó csoport tagjai jegyzeteket készíthetnek, és ezeket felhasználhatják a döntési szakaszban (ahogy a való életben is tehetik), akkor jobban döntenek, mint a tudattalanul döntést hozó társaik. Egy harmadik kísérletben azt mutatták ki, hogy a tudatosan dönt?k akkor is eredményesebbek, ha nem id?nyomás alatt kell dönteniük, hanem a saját tempójukban gondolkodhatnak.

De akkor hogyan?

Sok ehhez hasonló, „tudományosan bizonyított” elképzelés jut el a laikus közönséghez – anélkül, hogy az eredeti elképzelés mellett a témához (esetleg jobban) ért? más szakemberek véleményét is bemutatnák. Ezért érdemes fenntartással kezelni, ha egy jól hangzó elmélet alig néhány kísérlet alapján nagyon sok kérdésre ad választ, és azokból sok következtetést vonnak le – ezeket a kés?bbiekben nagy eséllyel er?s kritikák érik szakmai körökben. Különösen veszélyesek lehetnek azok az elképzelések, amelyek olyan fontos dolgokban adnak tanácsot, mint például az, hogy hogyan hozzunk döntést bonyolult helyzetben.

Mivel döntéseinkre sok torzító tényez? hat, felmerülhet a kérdés: akkor hogyan döntsünk? A kísérletek eredményei végül nem mutattak jelent?s min?ségbeli eltérést a tudatosan és a nem-tudatosan dönt? csoportok között, ezért érdemes lehet más, megbízható módszereket használni döntéseink javítására. Könnyedén elkerülhet? például, hogy az egyik leggyakoribb torzító hatás, a túlzott magabiztosság csapdájába essünk, ha figyelembe vesszük hosszú távú céljainkat és a választási lehet?ségeinket, majd belegondolunk, hogy egy racionális ember hogyan döntene a helyünkben. Összességében sokat segíthet, ha a döntés el?tt átgondoljuk, hogy a kérdésre vonatkozó tapasztalataink elégségesek-e és megbízható forrásból származnak-e?

A cikk megjelent a Mindennapi Pszichológia 2014. 6. számában

2014-06 lapszámban megtalálható