Szeretne a közösség tagjává válni, emberek közé menni, kapcsolatokat építeni, barátn?t találni, de a gondolat, hogy ezt megtegye, kínzó szorongást ébreszt benne.
Hirdetés
2016-05 lapszámban megtalálható
Ne bántsátok a hikikomorit!
Tamaki Saito japán pszichiáter a kilencvenes évek elején szerezte szakképesítését. Már ekkor is megdöbbent? volt számára, hogy néhány év leforgása alatt középosztálybeli japán szül?k tömegei fordultak hozzá azzal a panasszal, hogy 15 év körüli, többnyire fiú gyermekük az iskolát abbahagyva éjszakai életmódra állt át, és szobáját immár hónapok, s?t évek óta nem hajlandó elhagyni.1
Az akár évtizedekig is elhúzódó, súlyos szociális izolációval járó állapotot, az ezzel járó sajátos viselkedést – és az ebben „szenved?ket” – a japánok hikikomorinak nevezik, melynek jelentése: „elzárva lenni”. A japán társadalmat sújtó jelenséget, ha úgy tetszik, japán depressziónak is nevezhetnénk, mert a hikikomorik tulajdonságai nagymértékben a nyugati országokban ismert depresszió tüneteihez hasonlóak: szociális izoláció és fóbia, szorongás, lehangoltság, b?ntudat, önvádlás, a leromlott hangulattól vezérelt (holothym) gondolkodás, kognitív negatív sz?r?k a gondolkodásban. A hikikomori modern technikai eszközökkel veszi magát körül, melyek a társadalmi kapcsolatok vágyott illúzióját igyekeznek a közösségi média segítségével fenntartani – de ismertek olyan esetek is, hogy az online közösségbe tömörült hikikomorik online ismerkednek, vallanak szerelmet egymásnak és virtuális párkapcsolatban élnek anélkül, hogy valaha is találkoznának. Az önmagukat elszigetel?désbe hajszoló japánok társadalma els? olvasatra utópiának t?nik, pedig valójában egy igen gyakori kulturális jelenségr?l van szó, mely egyre inkább elveszíti „japanikum” jellegét, és világszerte mentális zavarok, alkalmazkodási zavarok részjelenségeként azonosítható.
Hirdetés
A hikikomori szeretne a közösség tagjává válni, emberek közé menni, kapcsolatokat építeni, barátn?t találni, de a gondolat, hogy ezt megtegye, kínzó szorongást ébreszt benne. Nem ritka az ennek talaján kialakuló agresszív kitörés, indulatos magatartás, paranoid és obszesszív gondolkodásmód sem.
Saito kutatásai szerint a hikikomoriban szenved? japánok száma a kilencvenes évek elején mintegy kétszázezer volt, azonban a japán kormány felmérése szerint ez a szám ma a hétszázezret is elérheti. A Tárki 2014-es Társadalmi Riportja szerint itthon a 18 és 34 év közötti korosztály kétharmada nem tud, vagy nem akar elköltözni családjától. A magyar fiatalok egyébként nemzetközi összehasonlításban eddig is kés?n hagyták el a családi fészket, de az elmúlt években tovább emelkedett a „mamahotel” népszer?sége: 2008 és 2012 között 56-ról 66 százalékra n?tt az otthon él? 18–34 évesek aránya.”
Árnyékvilág a sikerek mögött
A konfuciánus hagyományokat is ápoló japán oktatási rendszer és társadalom rendkívül hierarchikus – számos viselkedési és életmódbeli szabálynak kell megfelelnie annak, aki érvényesülni akar. A második világháború el?tt a japán oktatási rendszert a kifejezett kemény, katonás hozzáállás és vasszigor jellemezte. A világháborút követ?en a japán kormány az amerikai modell átvételével igyekezett demokratizálni az oktatást. A program ellenére jellemz? maradt a teljesítményfókuszú pedagógia, hiszen az amerikai modell versenyszelleme ugyanúgy megkövetelte a sikerességet a tanulásban. Ráadásul az utóbbi évtizedekben a globalizációval és amerikanizációval párhuzamosan az ország gazdasági recesszióba került, s a gyorsan sz?kül? karrierlehet?ségek piacán a japán ember még inkább siker- és teljesítményorientálttá vált.
Jellemz? a japán fiatalokra a szül?knek való megfelelési vágy, mely valósággal kényszeres jelleget ölthet. A japán szemléletben a n?k a másodlagos, gyengébbik nem. Karrierépítésre csak akkor van lehet?ségük, ha elhanyagolják gyermekeiket – nem ritka ilyen esetben, hogy már egyéves koruktól gondozókra bízzák ?ket. Anyaként azonban megkövetelik fiúgyermekeikt?l, hogy jól tanuljanak – erre nevelik ?ket, s az iskolák is szigorúan büntetik a kicsapongást és a rossz teljesítményt. Például, ha a diák jó jegyet visz haza, azzal kiérdemli szülei elégedettségét, de ami sokkal fontosabb: családja társadalom általi megbecsülését (szomszédok, barátok, rokonok, tanárok részér?l) is.
A versenyszemlélet általános elterjedése kitermelte és „a pálya szélére” sodorta azokat az újabb generációs fiatal pályakezd?ket, akiknek a képességei kevésbé kielégít?ek – vagy szimplán nem voltak képesek felvenni a modernizáció „lóversenyének” iramát. Az alulmaradó japánok életében egy olyan ördögi kör vette kezdetét, melynek lényege, hogy a társadalmi elismerést?l megfosztott ember többé nem érzi magát a fokozottan közösségcentrikus japán társadalom hasznos tagjának, ezért szégyenében inkább elzárkózik t?le.
Ehhez társul, hogy – ellentétben az európai gyakorlattal, – a hozzátartozók gyakran hónapokig támogatják a hikikomorit saját „társadalmi exodusában”, így hónapok, évek telnek el, mire a lassan feln?tté ér? hikikomorit segítséghez próbálják juttatni. Ezáltal tulajdonképpen egy rejtett társadalom épült föl a m?köd?, dolgozó, sikeres japán gazdaság hátterében – egy
árnyékvilág, melynek lakói a szüleikkel együtt él? hikikomorik mellett a munkahelyüket gyakran váltogató freeterek (szabadúszó dolgozók), és az úgynevezett neet-ek (not in employment, education or training, vagyis munkanélküli, képzésben vagy oktatásban részt nem vev? emberek).
Hikikomorik és bumeránggyerekek
A szül?k a hikikomori viselkedést szégyennek, rejtenivalónak élik meg, gyakori, hogy gyermeküket rajtuk él?sköd? parazitának tekintik. Nem meglep?, hogy Saito egy 2002-es BBC dokumentumfilm bemutatását követ?en brit szül?k sokaságától kapott segélykér? leveleket, melyek a japán kórképhez hasonló állapotban lév?nek írták le az angol családok fiatal tagjait. Amint azt Andy Furlong brit szociológus2 kiemeli, számos európai országban (így hazánkban is) terjed? gyakorlat, hogy a fiatalok tanulmányaik befejeztével „szünid?t” vesznek ki, és meghosszabbítják kényelmes, felel?sségt?l mentes életüket, mely jelenségre néhány m?szó is született: „mama-hotel”, „bumeránggyerek”. A kulturálisan egyedi sajátságokat hordozó hikikomori viselkedést a japán manga-irodalom is feldolgozta, például a japán „Welcome to NHK!” (Üdvözlet az NHK-ban!) cím? képregényben, de számos film is foglalkozik a kérdéssel, így a Tokió! (2008) cím? háromrészes francia-japán játékfilm, melynek harmadik, Bong Joon-ho által rendezett Shaking Tokyo (Reszket? Toki) cím? szegmensében a h?s egy hikikomori.3
Lelki konfliktusok
De mi is állhat pontosan egy hikikomori lelki konfliktusainak középpontjában? A témát taglaló cikkek tanúsága szerint számos szül? hibáztatja magát, mert úgy érzi, hogy feln?tt gyermekének voltak valaha álmai, melyek mentén kiteljesedhetett volna, de ?k (a szül?k) tönkretették ezeket. Jung is írja, hogy az introvertált lélektani típusba tartozó egyén kell? önismeret hiányában hajlamos egy sajátnak vélt eszméért vagy ideáért évekig kitartóan küzdeni, képzettséget szerezni – majd a tárgyban nem találva szubjektív önigazolását, végül pályaelhagyóvá válik, noha képességei szerint megfelel?nek t?nne az elvégzend? feladataira. A domináló típusú szül?i, nevelési attit?d könnyen vezethet ilyen életsorsokhoz, melyek képvisel?i – miután minden addig elért eredményüket feladták, - személyes pályájukon megrekednek, illúzióvesztetté válnak, s éveken, évtizedeken át szenvednek „mélységvesztésben”4 egy sajátságos társadalmi purgatóriumban. Hiszen a „mamahotel” lakója vagy a hikikomori egyaránt lemond a maslow-i én-megvalósításról, amennyiben az jobbára elérhetetlenné válik a szobányi méret?re zsugorodott tér szorításában. A helyzet paradoxona mégis leginkább az, hogy az izoláció ilyen súlyos mértéke mellett egy virtuális térben intenzív internetes és közösségimédia-kommunikáció folyhat az elszigetelt én és az „élet” képvisel?i, vagyis a többi ember között.
Fogódzók nélkül…
A japán egészségügy látogatóorvosokkal és önsegít? csoportok szorgalmazásával próbálja uralni a helyzetet – de mindeddig kevés sikerrel. Ezzel együtt (és sok más tekintetben) a hikikomori az alkoholizmussal rokon: egyedül abbahagyni szinte lehetetlen.1 Mégis fontos utalni arra, hogy a hikikomori képében jelentkez? magatartás hátterében számos tényez? meghúzódhat, tehát nem kell mindjárt japán orvosért szaladni, ha kamasz gyermekünk, hozzátartozónk ilyen irányú viselkedésváltozását észleljük.
- A gyász természetes pszichológiai válaszreakció szeretett rokon elvesztésekor, vagy egy szakítást, élethelyzeti csalódást követ?en, mely akár fél éven át is húzódhat, a személyes szociális térb?l való visszavonulással, lehangoltsággal jár, de az egyéni funkciók a mindennapi életben és a munka terén jórészt megmaradnak.
- Akár tekinthetnénk az egyre gyakrabban megjelölt internetfügg?séget is egyfajta európai hikikomorinak, amennyiben az internetezéssel töltött id? meghaladja a valódi, személyes találkozáson alapuló személyes kapcsolatokra fordított id?t, és a függ? viselkedést gyakorló bezárkózik, lakását nem hagyja el és oda nem fogad látogatókat. Fontos különbség viszont, hogy míg Japánban a hikikomori alapvet? létélménye a szorongás mellett az én magánya és társadalmi kivetettségének érzése, a mértéktelen internethasználat nem vezet feltétlenül klinikai szint? lehangoltsághoz és elkeseredéshez. Ha a „netfügg?” saját maga kezdi problémaként, zavarként megélni tevékenységét, akkor felmerül a pszichológiai, pszichiátriai segítség igénybevételének lehet?sége. Magyarországon az internetfügg?ség ugyanakkor nem szerepel a mentális zavarok nemzetközi osztályozásában. A számítógép el?tt, a szoba magányában eltöltött extrém mennyiség? id? tehát addiktív magatartás jele lehet, mely abban az esetben jelent problémát, ha az illet? emiatt kötelezettségeit elhanyagolja.
- A hikikomorik „eszköztárában” is fellelhet? bizonyos tünetek – például az aktivitás fokozatos csökkenése, a gondolkodás elszegényedése, depresszió, vagy akár hirtelen jelentkez?, indokolatlan agresszív kitörések – különböz?, szakorvosi kezelést igényl? betegségekre, így a pajzsmirigy elhúzódó alulm?ködésére is visszavezethet?k, amelyek azonban megfelel? gyógyszeres terápiával megszüntethet?k.
A szigetország problémája kétségkívül érdekes egzotikumnak t?nhet számunkra, mindazonáltal nem árt figyelni a globális egészség-trendeket, hiszen többször el?fordult már máskor is, hogy egyik-másik nemzet társadalmi gondja medikalizálódott, és hamarosan mint mentális zavar jelent meg a pszichiátriai diagnosztikus útmutatókban – jobb esetben mint „egyéb meg nem határozott” kategória. Ugyanakkor a szerz? véleménye szerint a hikikomori nem tekinthet? mentális zavarnak, hanem voltaképpen az egyéni életút olyan elakadása, melynek élményvilága nem csupán egy távol-keleti nép privilégiuma: valahol, részben mindannyian egy gyorsan változó és fogódzók nélküli „szép új világ” identitását keres? hikikomorijai vagyunk.
1Hikikomori: Why are so many Japanese men refusing to leave their rooms? By William Kremer and Claudia Hammond BBC World Service, 5 July 2013;Link: http://www.bbc.com/news/magazine-23182523 (aktív volt: 2016.06.14)
2http://www.andyfurlong.com/Japanese_page.php
3http://www.imdb.com/title/tt0976060/
4Bánfalvi Attila filozófus, a DE NK Magatartástudományi Intézet docense könyvének címe nyomán.
2016-05 lapszámban megtalálható
Ajánlott cikkeink
Maximalizmus és boldogság. Megfér a kett? egymás mellett?
Jólesik, ha megdicsérnek. Kinek nem? Elégedetten nézel végig a jól elvégzett munkán. Büszke vagy az eredményeidre. Ellazultan és felszabadultan hajtod álomra a fejed, ha aznap egy produktív napod ...
A perfekcionizmus csapdái
„A legnagyobb dics?ség nem az, hogy soha nem vallunk kudarcot, hanem hogy minden bukás után képesek vagyunk felemelkedni” Nelson Mandela
Iskolai csúcsteljesítmény és ami mögötte van: perfekcionista gyerekek
Vannak, akik abban érdekeltek, hogy önmaguk számára jó teljesítményt nyújtsanak. ?k maguk szabják meg az elérend? célokat, és saját kritériumaik alapján értékelik aztán magukat. ?ket nevezhetnénk ...
A perfekcionizmus csapdái 2.
„A perfekcionizmus szóról a legtöbb embernek automatikusan olyan pozitív és örömteli asszociáció jut eszébe, mint a tökéletesség, a rend, a hibátlanság, a kiegyensúlyozottság. Sajnos azonban a ...
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.