Perfekcionizmus és egészség

A multidimenzionális modellekre épül? kutatások szoros összefüggést találtak az egészségi állapot és a perfekcionizmus között. Bár nem tekinthet? betegségnek vagy különálló tünetegyüttesnek, egyértelm? kapcsolatot mutat a szorongás- és hangulatzavarokkal, kényszeres tünetekkel, az evészavarral, öngyilkossági gondolatokkal és bizonyos személyiségzavarokkal is. Az is bizonyított, hogy a perfekcionisták hibás gondolkodása és az ezzel járó negatív érzelmek következtében fellép? pszichoszociális stressz közvetlenül hat a hipotalamusz-hipofizis-kortizol rendszerre (HPA-tengely), mely különböz? agyterületekkel együttm?ködve a kortizol nev? hormon vérben lév? szintjét irányítja. Ezt a hormont a mellékvesekéreg termeli, hatására gyorsul a légzés, emelkedik a szívfrekvencia, megn? a véráramlás az izmokban és az agyban. Ennek élettani szerepe, hogy a szervezet egy esetleges vészhelyzetben cselekvésre kész állapotba kerüljön. A magas kortizolszint következtében olyan öner?sít? ördögi körök indulnak be az egyes agyterületek között, melyek következtében szorongás, majd depresszió jelentkezik.

A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány példát, hogyan hathat a perfekcionista atti- t?d a lelki egészségre.

? A szülés utáni (post partum) depresszió például leginkább a perfekcionista n?k körében alakul ki. Szülés után a legtöbb n? átmenetileg szomorúságot, kétségbeesést érez, de a teljesítményorientált fiatal anya ezt nehezen dolgozza fel. Legtöbbször sajnos segít- séget sem kér, hiszen nehéz bevallania, hogy az életében valami nem tökéletes. A maximalistánál általánosságban is magasabb a depresszióra való érzékenység, ami azért jelentkezik, mert hibaként érzékeli, hogy elvesztette a kontrollérzetét a negatív következmények felett.

? A folyamatos szorongás a perfekcionista gondolkodás egyenes következménye: a meg nem felelést?l való félelem miatt tipikus viselkedés a feladatok halogatása, hiszen mivel a hibátlanságot nem, vagy csak rendkívül nagy energiabefektetéssel tudná elérni, inkább hozzá sem kezd. Paradoxonnak

Paradoxonnakhangozhat, hogy a perfekcionista ember produktivitása a nullával egyenl?, de ez sajnos gyakran el?forduló viselkedés, ugyanis jellegzetesen úgy küzd meg a stresszel, hogy elkerüli azt.

? A feln?ttkori kényszerbetegségben markáns tünet lehet a maximalizmus és a tökéletességre törekvés, mely rigiditással, rugalmatlansággal jár együtt, és viselkedéses szinten leginkább a renddel és rendszerezéssel kapcsolatos cselekvésekben mutatkozik meg. Ha valakinek állandó struktúrára és rendre van szüksége, akkor egy id? múlva besz?kül a részletekre, elvesztheti spontaneitását és kreativitását.

? Az evészavarok, leginkább az anorexia nervosa esetében úgy t?nik, központi vonás a perfekcionizmus. Azokban a családokban, ahol el?fordul anorexia nervosa, szinte mindig magas a teljesítményorientáció. Ezek a fiatalok legtöbbször kit?n?en teljesítenek az iskolában, így vékonyságukban is a tö- kéletességre törekszenek. A saját testre vonatkozó téves percepció (magukat kövérnek látják) mellett végletes és széls?séges maximalista gondolkodás is jellemz? rájuk, amely olyan negatív sz?r?t tartalmaz, ami kizárja a pozitív információkat és csak a hibákra fókuszál.

? Sajnos egyértelm? bizonyíték van arra is, hogy a perfekcionizmus egyes dimenzióival (szociálisan el?irt perfekcionizmus, önmagunkkal szembeni kritika, aggodalom a hibázással kapcsolatban, önbizalomhiány) magasabb öngyilkossági kockázat is korrelál. Az öngyilkosságról fantáziálók vagy azt megkísérl?k körében a reménytelenség-érzés és a depresszió mellett a perfekcionizmus független kockázati faktornak tekinthet?, ezért azok a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások, melyek kifejezetten a perfekcionizmus diszfunkcionális gondolati hátterét célozzák meg, prevenciós szempontból hasznosak lehetnek.

A testi tünetek és a perfekcionizmus kapcsolatának feltárása nagyon friss kutatási terület: eddig biztos összefüggést találtak az alvási zavarokkal, a fejfájással, a visszatér? fájdalmakkal és a krónikus fáradtság szindrómával is. Viszont nagyon fontos a perfekcionizmus egyes dimenzióit (lásd cikkünk 1. részét) külön-külön is megvizs- gálni, ugyanis ha az önmagunkra irányuló magas elvárásokat nézzük, az pozitív ha- tással van az egészségre (testi és szellemi képességeink fejlesztésére serkent), míg a szociálisan el?írt perfekcionizmus negatív hatást gyakorol rá. Azt a legújabb tanul- mányok is kiemelik, hogy a maximaliz- mus csak abban az esetben tud pozitívan hatni az egyénre, ha mellette nem áll fenn a már említett hibákra koncentráló torzított gondolkodás.

A perfekcionizmus jelei

Volt már szó arról az el nem döntött kérdésr?l, hogy vajon a tökéletességre való törekvés egy bels?, veleszületett motiváció vagy küls?, a szül?k elvárásaira reagáló viselkedésmód. Pontosan nem tudjuk és a pszichológusok körében sincs teljes egyetértés, de az biztos, hogy a perfekcionizmus jelei már nagyon korán, kisgyermekkorban is egyértelm?ek lehetnek. Az egyébként perfekcionista szül?knek óhatatlanul is gyakrabban lesz maximalista gyermeke. Fokozottabban érvényes ez az els?szülöttekre, hiszen az els? gyermek érkezésénél a szül? jellemz?en jobban szorong, hogy valamit elront, ezért mindent tökéletesen akar csinálni. Sokan találkozhattak már olyan anyukával, aki els? gyermekénél lelkiismeretesen fert?tleníti a cumisüveget, de a másodiknál, esetleg harmadiknál már csak gyorsan ráfúj a földre esett cumira, miel?tt a gyerek szájába adná.

A korai jelek

? Óvodáskorban a perfekcionista jelleget az alábbi viselkedések jelezhetik: a játékok rendszeres sorba állítása, ellen?rizgetése, szimmetriára való törekvés, a személyes dolgok rend- szerezése, gy?jtögetés, felhalmozás, lassúság a feladatok befejezésénél, állandó radírozás, bizonytalanság a jó teljesítményt illet?en, rituális étkezési szokások, ugyanannak a kérdésnek az ismételgetése, rugalmatlanság. Nagyon fontos kiemelni azt, hogy ez a fajta viselkedés nem minden esetben tekinthet? patológiásnak, hiszen a rituális viselkedés ebben a korban jellegzetes sajátosság, az állandóságot, biztonságot nyújthatja a gyermeknek. Akkor kell ezzel érdemben foglalkozni, ha túlzott mérték? és diszfunkcionális jellege van. Ez például azt jelenti, hogy a gyermek rendszeresen dührohamot kap, vagy heves érzelmekkel reagál arra, ha az általa eltervezett cselekedetet nem tudja véghezvinni vagy befejezni. Gyakori, hogy képtelen a hibák felett elsiklani, ami nagyfokú rugalmatlansággal jár a mindennapok során, illetve tipikus még, hogy saját szabályrendszerét annyira másokra er?lteti, hogy sérülnek, illetve ki sem tudnak alakulni a szociális kapcsolatai. Ezek a tünetek egyébként kényszeres jelleg?nek mondhatók, és a gyermekkori kényszerbetegség- ben is dominánsan jelen vannak. Maximalizmust, perfekcionizmust és rugalmatlanságot láthatunk még az autizmus spektrum zavaroknál is, nehezebben felismerhet? formában leginkább az Asperger-szindróma esetében. Ilyenkor jellemz? lehet pl. a választékos, túl modoros beszéd, a specifikusan besz?kült érdekl?dés, a sajátos bels? szabályrendszer. Nagyon érdekes formát ölt a perfekcionizmus a tik-zavarok (akaratlan mozgások és hangadások) esetében, ugyanis különös módon itt szenzoros szinten jelenik meg. A tikek kivitelezése el?tt legtöbbször egy olyan késztetés áll fenn, mely csak akkor csökken, ha a gyermek tikel. Ezt a késztetést nem mindig tudják a gyerekek megfogalmazni, de legtöbbször viszketéshez, tüsszentés el?tti állapothoz, bizsergéshez vagy ahhoz hasonlítják, hogy valami nincs rendben, valami nem „tökéletes” (például zavaró, kaparó érzés a torokban). Amint megtörténik a tik (például köhögés formájában), ez a rossz érzés is elmúlik, és minden a helyére kerül. Könny? észrevenni, hogy ebben az esetben a tik meger?södik, mert jótékony hatással van a korábbi rossz élményre. Véleményem szerint az eddig felsorolt problémák esetében a perfekcionizmus mint személyiségvonás genetikailag meghatározottabbnak tekinthet?, mint a kés?bbi életkorokban jelentkez? maximalizmus esetében. Az er?sebb biológiai meghatározottságra utalhat tehát a korai megjelenés, a fiú dominancia, a fenti tünetek családi halmozódása és gyakori együttjárása. Ha a genetika és a környezet bonyolult összekapcsolódását és egymásra hatását újra meg- vizsgáljuk, azt lehet mondani, hogy a kisgyermekkor utáni id?szakban környezetnek (leginkább a szül?i elvárásoknak és elfogadásnak) lehet nagyobb szerepe a perfekcionizmus alakulásában.

? Kisiskolás korban a maximalista jelleg? viselkedés mellett általában már a szorongással kapcsolatos gondolatok is megfogalmazódnak. A gyermekek számára az ismeretek megszerzése önmagában is örömet okoz. Ez az igényszint az évek alatt folyamatosan növekszik, amihez hozzáadódik az a kötelességtudat és lelkiismeretesség, ami leginkább a szül?i elvárásokból születik (szociálisan el?írt perfekci- onizmus). A túl jól teljesít? gyerek sajnos nem feltétlenül boldog is egyben, mert a hibázástól való rettegés folyamatossá válhat számára. Ha a már korábban tárgyalt kockázati tényez?k tartósan fennállnak, akkor a perfekcionizmus mint vonás a személyiségfejl?dés folyamán meghatározóvá válhat, és jellegzetes maradhat feln?ttkorban is.

A terápia

A perfekcionizmus debilizáló hatása nem kérdéses, de nagyon fontos kiemelni, hogy egy spektrumjelenségr?l van szó, ahol a súlyosság mértéke nagyon különböz? lehet. A multidimenzionális modellek alapján tudjuk, hogy komplex eredet? és heterogén tünetekb?l álló jelenséggel állunk szemben, emiatt el?fordulhat az is, hogy két perfekcionistának mondott ember kevés dologban hasonlít egymásra. Az azonban biztos, hogy kulcsfontosságú a kudarcokkal való megbirkózás, valamint az egyén számára fontos személyek fel?l jöv? nagymérték? elfogadás. A perfekcionizmus kezelésénél a szakemberek leggyakrabban a kognitív és viselkedésterápia eszköztárához nyúlnak. Gyermekek esetében inkább a viselkedés- terápiás elemek dominálnak, ami mellett kiemelt jelent?ség? a szül?k és a család be- vonása is. Feln?ttek pszichoterápiájában a már kialakult diszfunkcionális gondolko- dásmód megváltoztatásán van a hangsúly, ami közvetetten a viselkedésre is jótékonyan hat majd a kezelés során. Terápiája általában egy hosszabb intenzív folyamat, mert a perfekcionista a terápia során is tökéletes ma- rad: a nehézségekkel nehezen néz szembe, hibáit, sérülékenységét nem mutatja meg. A terápia legfontosabb célja az, hogy segítsen elfogadnia saját magát – hibáival és tökéletlenségével együtt.