Az érzelemszabályozás definíciója igen szerteágazó; ha tömören szeretnénk megfogalmazni, úgy foglalhatjuk össze, mint a céljaink elérése érdekében történ? érzelmi reakciók nyomon követésének, kiértékelésének és módosításának folyamatát. A jól m?köd? érzelemszabályozásnak számos el?feltétele van: megköveteli az észlelt ingerek érzelmi jelent?ségének felfogását, a szabályozás szükségességének felismerését, majd a megfelel? stratégia kiválasztását és végrehajtását. Számos elméletalkotó különbséget tesz az érzelemszabályozás két fontos aspektusa között, így elkülönítik a viselkedésre, illetve a gondolkodási és figyelmi folyamatokra vonatkozó szabályozási folyamatokat. Ez utóbbit kognitív szabályozási stratégiák összefoglaló néven szokták emlegetni, melyek közül számos pozitív, hasznos (pl. az esemény tágabb perspektívába helyezése) és kevésbé hasznos (pl. a negatív érzelmeket kiváltó eseményért való felel?sség másokra hárítása) stratégia létezik. Ezek a magas szint? stratégiai folyamatok magas szinten m?köd? önszabályozó, végrehajtó funkciókat követelnek meg. Míg a gyermekkor folyamán nagy lépésekben és gyorsan fejl?dnek az észlelés, a mozgás, a kommunikáció és a gondolkodás szolgálatában álló idegrendszeri képletek, az agy azon részei, amelyek az önszabályozásért és az érzelmek szabályozásáért felel?sek, kissé lemaradva kullognak utánuk. Általánosságban elmondható az agyi fejl?dés mintázatáról, hogy az evolúciósan ?sibb területek hamarabb érnek az egyedfejl?dés során a filogenetikailag újabb területekhez képest. Ilyen ?sibb területek közé tartozik az a limbikus rendszer, amely többek között az érzelmeket és az ezekhez kapcsolódó gyakran önkéntelen, tudattalan reakciókat generálja. Az újabb területek közé tartozik a prefrontális kéreg, amely az érzelmek szabályozásában, a szabályozási stratégiák létrehozásában is nagy szerepet játszik. Képalkotó vizsgálatokból tudjuk, hogy e régió strukturális fejl?dése kamaszkorban még javában folyik. Innen már nem nehéz elfogadni azt a feltételezést, amely szerint az érzelmi reaktivitásért felel?s limbikus rendszer és a szabályozást támogató prefrontális terület fejl?dési „kiegyensúlyozatlansága” állhat a kamaszkori gyakran eltúlzottnak, irracionálisnak és kaotikusnak t?n? érzelmi viselkedés hátterében. 

A Covid mint kísérleti helyzet

Gyakran mondogatjuk, hogy a kamaszkor szenzitív id?szak. A szakzsargonban is használjuk a kritikus és szenzitív periódusok kifejezést, természetesen kicsit mást értve alatta, mint a mindennapokban. A kritikus periódus az az id?szak, amikor egy adott agyi terület és a hozzá köthet? funkciók megfelel? fejl?déséhez környezeti bemenetre van szükség. Ha az ingerlés hiányzik vagy nem megfelel?, akkor visszafordíthatatlan sérülések keletkeznek az adott agyi hálózat által kiszolgált funkcióban. A kevésbé „szigorú” szenzitív periódus alatt azt a megnövekedett plaszticitású id?ablakot értjük a fejl?dés során, amikor a környezeti tapasztalatok a legnagyobb hatással vannak az agyi áramkörök fejl?désére. A nagyobb plaszticitás, a nagyobb változásra és fejl?désre való képesség azonban együtt jár a fokozott sérülékenységgel is, azaz a szenzitív periódusokban az egyedet ér? negatív ingerek hatványozottan károsabbak lehetnek. A szenzitív periódus lezárulásával a kérdéses áramkörök a kés?bbi élet során szerzett tapasztalatok alapján is alakíthatók, de kisebb mértékben. Alacsonyabb funkciók esetében számos szenzitív id?szakot azonosítottak, ám a magasabb szint? folyamatokban megfoghatatlanabb maradt ez jelenség. 

Felmerül a kérdés, hogyan tanulmányozható az érzelemszabályozás érzékenységi periódusa. Egyik elképzelhet? mód, hogy különböz? életkorú csoportokat tartós, viszonylag nagyfokú krízisnek teszünk ki szándékosan, aztán megvizsgáljuk ennek hatását az érzelmi szabályozási folyamatokra, és krízisnek nem kitett, azonos életkorú kontrollcsoportokkal hasonlítjuk össze az eredményeiket. Ezt az eljárást azonban, még ha végre is akarná valaki hajtani, nem engedélyezné egyetlen kutatásetikai bizottság sem. Azonban egy el?re nem tervezett globális krízishelyzet, amilyen a Covid-19 korai szakasza volt, úgynevezett természetes kísérleti helyzetet teremtett a kérdés tanulmányozására: az egészséget és életet veszélyeztet? következmények mellett a Covid-19-járvány megnövekedett pszichés szorongást és zavart okozott a lakosságban, beleértve a gyermekeket és a serdül?ket is. A serdül?k a világjárvány kezdete óta számos kihívással szembesültek: megn?tt a szeretteik potenciális elvesztése miatti szorongás, felborult a napi rutin az iskolák bezárásával, a kortárs kapcsolatok hiánya és a sz?k családdal való folytonos összezártság pedig növelte a pszichés distressz szintjét. 

Fiúk és lányok – érési szakaszok

A BÉTA Lab serdül?k körében végzett vizsgálatai évekkel a pandémia kitörése el?tt kezd?dtek (http://betalab.hu), és bár a pandémiával kapcsolatos lezárások a laborban folyó munkát ellehetetlenítették, a kérd?íves vizsgálatok folytatódhattak és kiegészülhettek online formában. Ennek következtében voltak olyan alanyaink, akikkel a pandémia el?tt és közben is fel tudtuk venni az érzelemszabályozási problémákat mér? önbeszámolós Érzelemszabályozási Nehézségek Kérd?ívet (DERS). Így lehet?vé vált, hogy megvizsgáljuk a pandémiás stressz lehetséges hatásait különböz? korcsoportú, érettség?, nem? és iskolai hátter? alanyok érzelemszabályozási folyamataira. A vizsgálatban kilencedikes és tizedikes gimnazista fiúk és lányok, valamint kilencedikes szakiskolás fiúk pandémia el?tti és közbeni DERS-pontszámait hasonlítottuk össze. A vizsgálat egyik f? eredménye, hogy a nemek között különbséget találtunk a pandémiás stressz leger?sebb negatív hatásának id?pontjában. A 9. osztályos lányok szignifikánsan több érzelemszabályozási nehézséget mutattak, mint a pandémia el?tti adatfelvételek idején, míg a 10. osztályos pandémia el?tti és pandémiás lánycsoportok eredményei nem különböztek jelent?sen egymástól. A gimnazista fiúk esetében éppen ennek ellenkez?je volt megfigyelhet?: a 9. évfolyamosokat nem érintette negatívan a pandémia az érzelemszabályozásban, míg a 10. osztályos pandémiás csoportba tartozók szignifikánsan több érzelemszabályozási nehézségr?l számoltak be a pandémia el?tti csoporthoz képest. Azaz úgy t?nik, hogy a lányok egy korábbi életszakaszban mutatnak magas érzékenységet és sebezhet?séget az érzelemszabályozás fejl?désének területén, másképpen megfogalmazva a lányok „veszélyeztetettségi ablaka” átlagosan egy évvel korábban van, mint a fiúké. Eredményeink párhuzamba állíthatóak azzal az ismert ténnyel, hogy a nemek között különbség van a pubertás kezdetében és lefolyásában, azaz a lányok jellemz?en másfél évvel megel?zik a fiúkat. A pubertás kezdetében és az érés ütemében nagy egyéni különbségek lehetnek, amit nemcsak a biológiai nem, hanem más, például szocioökonómiai tényez?k is befolyásolhatnak, így például az alacsonyabb szocioökonómiai státusz korábbi pubertáskezdettel járhat. A BÉTA-vizsgálatok keretében alanyainkkal, a személyes kontaktus lehet?ségét megenged? vizsgálatok szakaszában, ultrahangos csontkormérést is végeztünk, mely eljárással volt információnk a kronológiai kor mellett arról is, hogy az alanyaink hol járnak a serdül?kori érésben. Az eredmények szerint a kilencedikes szakiskolás fiúk csoportja átlagosan 8 hónappal volt érettebb a kilencedikes gimnazista fiúknál. Ehhez az eredményhez kapcsolható a másik nagyon fontos és érdekes felfedezésünk: a szakiskolás fiúk esetében, a gimnazista fiúktól eltér?en, 9. osztályban találtunk egy er?s negatív pandémiás hatást az érzelemszabályozási pontszámokban, vagyis a pandémia alatti pontszámok ebben a csoportban szignifikánsan több érzelemszabályozási nehézségr?l árulkodtak, mint a pandémia el?tt felvett adatok. Azaz ahogyan a gimnazista lányok esetében, akik szintén megel?zik a biológiai érésben a gimnazista fiúkat, a szakiskolás fiúknál is korábban figyelhet? meg a pandémiás krízishelyzet nagyfokú negatív hatása az érzelemszabályozásra. Eredményeink azt sugallják, hogy az érzelmi szabályozás fejl?désének is van egy biológiaiérés-függ? szenzitív szakasza, amely egyben egy sérülékenységi ablak is, azaz az ebben a szakaszban megjelen? negatív hatások fokozottan ronthatják az érzelemszabályozási folyamatok sikeres alakulását. 

A sikeres megküzdés stratégiája

A fent leírt kutatás több nemzetközi vizsgálattal együtt azt a tényt er?síti, hogy a kora gyermekkoron túl a serdül?korról is érdemes úgy gondolkodnunk, mint szenzitív periódusról az adaptív érzelemszabályozás fejl?désében. Az ebben az életkori szakaszban történteknek és elsajátított képességeknek fontos következményei lehetnek a jöv?beni szabályozás sikerességére nézve. Sokunkban felmerül a kérdés: vajon hogyan tudnánk támogatni a kamaszokat? A sikeres érzelemszabályozás els? és egyik legfontosabb lépése saját érzelmeink azonosítása. Beszéljünk a kamaszokkal arról, hogy az érzelmi folyamatok eredend?en összetettek, és gyakran megtéveszt?en összekeverhet?ek egymással. Biztassuk ?ket, hogy próbálják meg megfigyelni és tudatos lépések sorozatával leírni az érzelemkiváltó helyzeteket és a saját magukon tapasztalt reakciókat. Fontos segítség lehet az is, ha beszélgetünk az érzelmek szabályozhatóságáról és arról, hogy léteznek jól használható, gyakorolható stratégiák (pl. figyelemáthelyezés), amelyek segítségükre lehetnek az érzelmileg túlf?tött helyzetekben. Mindenképpen fontos tudatosítani a kamaszokban, hogy a stressz a mindennapi élet velejárója, amire azonban fejben el?re készülni lehet. Egy helyzet stresszes mivoltának felismerése, az erre való felkészülés a megismert érzelemszabályozási technikákkal felfegyverkezve nagy eséllyel növelheti majd a kamasz önhatékonyság- és kompetenciaérzését, valamint a sikeres megküzdés esélyét. 

A cikk szerz?i:

Dr. Gerván Patrícia kognitív kutató

Dr. Kovács Ilona egyetemi tanár, az MTA levelez? tagja