Stresszevés, új megvilágításban
A stresszevés – melyet angol nyelvterületen inkább vigaszevésként vagy érzelmi evésként határoznak meg – mindenki által ismert és érteni vélt lélektani jelenség. Lényege, hogy ha valaki tartósan vagy alkalomszer?en fokozott stresszt él át, akkor el?fordulhat, hogy „az evésbe menekül”, vagyis a szükségesnél, egészségesnél jóval több ételt fogyaszt, mégpedig általában a cukros, zsíros, magas szénhidráttartalmú „tiltott” ételekb?l. A stresszevés célja nem az éhség csökkentése, a szervezet tápanyagokkal való ellátása, hanem az örömszerzés: az ember azt reméli, hogy az evés okozta élvezet enyhíteni fogja a lelkét gyötr? negatív érzelmek hatását.
Elterjedt nézet, hogy a stresszevés a csecsem?korban kialakult tanulás eredménye: ha a szül? nem tudja pontosan, miért sír a baba, el?ször enni ad neki, hátha éhes. Így azután rögz?dik is az inger–válasz kapcsolat; bármi is a kellemetlenség forrása, teli pelenka, hasfájás, vagy az, hogy a baba megijedt valamit?l, a megoldás els? lépése az evés.
Az „egyetlen örömforrás”
A vigaszevésr?l szóló cikkek mindig hangsúlyozzák, hogy ez a reakció a stresszkezelés helytelen formája, hibás megküzdési stratégia, hiszen nem a negatív érzelmek kiváltó okával foglalkozik, nem az eredend? gondot próbálja megoldani, csupán figyelemelterelésre, pillanatnyi hangulatjavításra jó. Ráadásul egészségügyi veszélyt is jelent, hiszen a fölösleges kalóriabevitel jelent?s túlsúlyhoz vezethet, f?leg akkor, ha valaki tartós stresszhelyzetben él – például egy rossz munkahely vagy a nem megfelel? személyes kapcsolatok miatt –, és „egyetlen öröme” az evés.
Megoldásként mindig azt szokták javasolni, hogy az emberek sajátítsanak el problémaközpontú megküzdési stratégiákat, melyekkel a negatív érzelmek forrására gyakorolhatnak hatást – vagy ha mindenképpen hangulatjavító tevékenységre vágynak, válasszanak az egészséget nem károsító örömforrásokat, például sportoljanak vagy végezzenek valamilyen kreatív tevékenységet.
Nos, a történet kerek, a kicsengés pozitív, reménykelt?, aktivizáló. Csakhogy – amint ez a pszichológiában gyakran el?fordul – a helyzet mégsem ilyen egyszer?…A kutatók sokat foglalkoztak a stresszevés tüneteivel, folyamatával, valamint azzal, hogy miként lehet kezelni, és vizsgálták kialakulásának okait is. Ám a következmények tényszer? felmérésére sokáig senki nem fordított túlzott figyelmet – egyszer?en megállapították, hogy ez a viselkedés elhízáshoz vezethet, tehát káros. Azonban könnyen lehet, hogy a cukros és zsíros ételek fogyasztása nem is annyira hatástalan módszer a stressz kellemetlen hatásainak csökkentésére!
Vigasztaló ételek
A stresszhatások neurohormonális reakciót indítanak el szervezetünkben az úgynevezett HPA-tengely mentén, mely a hipotalamuszt, a hipofízist és a mellékvesekérget foglalja magában. A véráramba kerül? hormonok mennyisége jelzi a stresszválasz er?sségét, így akár állatok esetében is következtetni lehet arra, milyen hatással voltak rájuk bizonyos történések. Ezt a lehet?séget kihasználva számos kísérletet végeztek már patkányokkal. Az állatokat különféle stresszhatásoknak tették ki, például betessékelték ?ket egy passzentos cs?be, mely er?sen korlátozta mozgási lehet?ségeiket, vagy éppen a kutatók olyan patkányokat vizsgáltak, amelyek éppen akkor verekedtek meg egy társukkal és vereséget szenvedtek. Az ilyen kísérletekben általános tapasztalat, hogy azok a patkányok, amelyeket a stresszhatás el?tt úgy egy hétig zsíros és cukros eledellel tápláltak, kisebb mérték? stresszreakciót mutattak, mint a szokásos táplálékot fogyasztó társaik. Ez egyaránt igaz volt akut, valamint tartósan fennálló stressz esetén, ráadásul nemcsak a vér hormonszintjéb?l lehetett következtetni a jobb hangulatra, hanem az állatok viselkedéséb?l is: a „vigasztaló ételeken” tartott patkányok kevesebb szorongásos és depresszív tünetet mutattak, mint a többiek.
Emberekkel ezidáig még csak nagyon kevés kísérletet végeztek a stresszevés hatásaival kapcsolatban, de az eredmények között van olyan, amely alátámasztja a cukros-zsíros ételek fogyasztásának stresszcsökkent? hatását. Egy kísérletben például azt találták, hogy egy szomorú film megnézése után azok, akik csokit kaptak, jobb hangulatba kerültek, mint akik vizet ittak, s?t az is kiderült, hogy a kellemes íz? tejcsoki jobb kedélyjavító, mint a 70-99% kakaótartalmú étcsokoládé. Az eddigi eredmények azonban vegyesek, nem minden kutatásban sikerült kimutatni, hogy a kényeztet? ételeknek bármilyen kedvez? hatásuk volna az érzelmi állapotra.
A hosszú élet titka?
A leginkább zavarba ejt? eredményt az a vizsgálat hozta, melyet Jenna R. Cummings és munkatársai végeztek az USA id?skorú lakosságára vonatkozó nagyszabású felmérés alapján. A kutatók kiválasztottak 1445 személyt, akik 2008-ban válaszoltak arra a kérdésre, milyen gyakran esznek a szokásosnál többet azzal a céllal, hogy javítsanak a hangulatukon. Ötféle választ lehetett adni: az 1-es azt jelentette, soha, az 5-ös azt, hogy nagyon gyakran. Mivel id?s emberekr?l volt szó – az adatfelvételkor átlagos életkoruk 77,3 év volt –, Cummings és munkatársai megnézték, hogy hat évvel kés?bb, 2014 végén kik voltak még életben közülük. A válaszadók közül ekkorra 255-en hunytak el, és a megdöbbenés akkor következett, amikor a kutatók a túlélés-elhalálozás adatait összevetették a stresszevés pontszámaival. Kiderült ugyanis, hogy a stresszevés fordítottan arányos az elhalálozás valószín?ségével: az 1-t?l 5-ig növekv? osztályzatok sorában minden lépés mintegy 14 százalékkal növelte a túlélés esélyét!Ez azonban semmiképpen nem jelenti, hogy a stresszevés jó dolog. Lehet, hogy a felmérés résztvev?i egészséges ételekb?l ettek többet, ha rosszkedvük volt, és azok, akik zsírral és cukorral kényeztették magukat életük során, már meg sem érték, hogy bekerüljenek az id?seket vizsgáló kutatásba. Ám az is lehet, hogy id?skorban az, hogy a kényeztet? ételek csökkentik az egészséget károsító stresszt, nagyobb jótétemény, mint amekkora veszélyt a többletkalóriák bevitele jelent. Sok még a tisztázandó kérdés, de az már szinte biztos, hogy a stresszevést lassan levehetjük a feltétlenül üldözend?, mindenáron megszüntetend? szokások listájáról.
Mannhardt András – pszichológus, újságíró, az ELTE-n pszichológusi, majd magyar szakos diplomát szerzett
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Sikertelen és „túl sikeres” fogyókúrák
Szinte egyik fogyókúrás módszer sem tér ki a fogyókúrát kísér? pszichés tényez?kre, pedig a fogyókúra valójában fejben d?l el. Az els? lépés a súlyleadáshoz vezet? rögös úton az elhatározás ...
Tegyünk a mentális egészségért!
A világon hét tizenévesb?l legalább egy él diagnosztizált mentális zavarral. Talán még sokkolóbb a tény, hogy majd minden tizenegyedik percben követ el öngyilkosságot egy tinédzser. Évente mintegy ...
A karcsúság egyenl? az egészséggel? Avagy evészavarok, testkép, elhízás a pszichológus-dietetikus szemével
A ’Csak ha érdekel’ podcast legújabb adásából
A karcsúság egyenl? az egészséggel? Mennyire fontos a testkép egy egészséges ember önértékelésében? Hol kezd?dik az egyén felel?ssége? Vannak-e jó és rossz ételek? Ki teremti a testideálokat, amit ...
Anorexia, bulimia, obezitás
Mindenki ismeri azt a túlsúlyhoz kapcsolható hiedelmet, hogy a kövérség és a jókedv édestestvérek – vagyis, hogy aki túlsúlyos, az vidám.
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
