Miért tökéletlen a tökéletesség?

Általában a perfekcionista emberr?l azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában minden élére van állítva, feladatait id?re elvégzi, pontos, rendes, precíz stb.

Két perfekcionista személy kapcsolata ritkán lehet igazán boldog

Általában a perfekcionista emberr?l azt feltételezzük, hogy kívül-belül rendben van: tökéletes a ruházata, lakásában minden élére van állítva. Feladatait id?re elvégzi, pontos, rendes, precíz stb. Mi lehet ebben a rossz? – kérdezhetnénk. Annak biztosan örülünk, ha orvosunk, villanyszerel?nk vagy asztalosunk perfekcionista, de vajon hogyan érzi magát az, aki mindig mindenáron tökéletességre törekszik, és milyen lehet együtt élni vele?

A „szomszéd kertje”

A perfekcionista kertje valószín?leg tényleg mindig zöldebb, ezért környezete gyakran irigyli ?t (f?leg azok, akik csak felületesen ismerik), de ? maga sosem élvezi „kertje szépségét”, hiszen minden idejét és energiáját arra fordítja, hogy megfeleljen a külvilágnak. Ezért folyamatosan nagy er?feszítéssel dolgozik, ám elégedettséget nem érez, hiszen mindig olyan összehasonlítási alapot keres magának, ami azt bizonyítja, hogy lehet még jobban is teljesíteni. Bármilyen meglep?, a perfekcionizmus mögött álló alapvet? probléma a kibúvás a felel?sségvállalás alól: ahelyett, hogy a maga alakította értékrend szerint merne élni, sz?kebb-tágabb környezetének próbál maximálisan megfelelni. Egy perfekcionista topmenedzser valószín?leg a munkájára és a külsejére szánja legtöbb idejét, energiáját, egy kisvárosi perfekcionista háziasszony viszont otthona és a háztartás tökéletesítésében jeleskedik. Kultúránként is változhat, hogy a tökéletességre törekv? éppen milyen viselkedési jegyeket mutat. A mai nyugati kultúrában f?ként a munka, a pénzkeresés és a küls? megjelenés terén mutatkozik meg a tökéletességre törekvés, de természetesen az egyéni tünetek tárháza végtelen..

Hirdetés

A perfekcionista kapcsolatai

Vajon hogyan jelentkezik és milyen következményekkel jár ez a jelenség a párkapcsolatokban és a családokban? Kétfajta tipikus mintázatról beszélhetünk.

„Kiterjesztett tökéletességigény”

Az egyik az, amikor a perfekcionista fél a másikra is kiterjeszti tökéletességigényét, azaz a másiktól is azt várja, hogy a maga területén ugyanúgy maximumot teljesítsen, mint ?. Például a jól keres?, munkájában sikeres férfi azt várhatja feleségét?l, hogy tökéletes n?, anya és háziasszony legyen. Gyakori, hogy a perfekcionista személy a párját saját „kiterjesztett részének” érzi, ezért kiemelked?en fontos számára, hogy teljesítményével, okosságával, szépségével vagy gazdagságával az ? tökéletességét er?sítse. Az ilyen jelleg? választásoknál kevéssé fontos a másik személyisége, a perfekcionista inkább csak azokat a tulajdonságokat értékeli partnerében, melyek ?t er?sítik meg, párja sokszor nem is jelent többet számára, mint egyfajta „dekorációt”.

Mivel egy érett személyiséget nehezen lehet rávenni arra, hogy olyan dolgokat vigyen véghez, amit egyébként nem szeretne, ez a helyzet inkább szül?-gyermek kapcsolatban alakulhat ki, illetve olyan párkapcsolatokban, ahol a másik fél sem „feln?tt” lelkileg, és függ? viszonya vagy saját perfekcionista attit?dje miatt „megadja magát” párjának.

Mindezekb?l talán már ki is derült, hogy a perfekcionista ember sokszor (a látszat ellenére) éretlen személyiség, aki nagyfokú önbizalomhiányban szenved, és küls? meger?sítést igényel annak bizonyításához, hogy jól teljesített. Ritkán képes elengedni magát, a jelenben élni, a dolgokat önmagukban élvezni.

A pár-, illetve szül?-gyermek kapcsolatokban sokszor a perfekcionista társ vagy szül? tudattalanul adja át ezt az attit?döt társának, gyermekének azzal, hogy folyamatosan szabályozza ?t, inkább csak a hiányosságaira hívja fel a figyelmét, mivel bármilyen hibáját saját kudarcának éli meg.

A perfekcionista személy nagyon könnyen továbbadhatja ezt a mintát még akkor is, ha tisztában van azzal, hogy ez számára sem kellemes tulajdonság, és jobb lenne, ha megkímélné ett?l szeretteit. Szerencsés esetben a másik fél nem törekszik tökéletességre, er?sebb, érettebb személyiség, és sikerül perfekcionista párját segíteni abban, hogy más mintázatot kövessen.

Többfajta következménnyel jár, ha a másik fél labilisabb személyiség, és a perfekcionizmus mintája jobban hat rá. El?fordulhat, hogy ? maga is perfekcionista lesz. Ehhez természetesen elég tehetség és er? is kell, mivel valós teljesítmény nélkül ez nem megy.

Ennél sajnos van rosszabb változat is, amikor a társ minden aktivitást felad, ilyenkor gyakran jelentkezhetnek pszichés problémák: hangulati hullámzások, visszavonulás, szorongás, depresszió – vagy széls?séges esetben akár szerhasználat is. Az ilyen személy ugyanis alapvet?en úgy érzi, hogy nem tud eleget tenni társa igényeinek, és a további kudarcok elkerülése érdekében már bele sem vág a dolgokba. A mindennapi életben képtelenek lesznek az eléjük állított követelményeket teljesíteni, ezért kudarcélményeik fokozódnak. Emiatt nemcsak súlyos akadályok gördülnek az önmegvalósításuk elé, de az alapvet? életöröm is hiányozni fog életükb?l.

„Saját perfekcionizmus”

A másik típusú perfekcionista kapcsolat az, amelyben valakinek a tökéletesség-igénye csak saját magára vonatkozik, szeretteire nem terjeszti ki magas elvárásait. Annyira bizonytalan magában és oly mértékig csak a megfelelésre összpontosít, hogy nem marad energiája arra figyelni, valójában milyen is a másik fél. Másokkal való viszonyában egyetlen fontos szempont az, hogy mindig és mindenkor elfogadják ?t – sokszor ezért a saját magával szembeni könyörtelenség ellenére másokkal elfogadó, szívesen barátkozik. Persze ennek is lehetnek zavaró hatásai egy kapcsolatban, hiszen nehéz elviselni, ha valaki mindig elégedetlen magával, sohasem hisz a dicséretnek, valójában képtelen elfogadni a másik fél kedvességét.

A tökéletes tökéletlenség

Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a perfekcionista énképe általában negatív, szoros kapcsolatait a meger?sítés iránti igény hajtja. Az állandó meger?sítés keresése miatt két perfekcionista személy kapcsolata ritkán lehet igazán boldog, hiszen saját bizonytalanságukat a másik csak er?síti. Egy negatív önértékelés? ember ugyanis nem képes igazán elismerni a másikat sem, mivel azt gondolja, hogy a saját gondolatai – így akár elismerései – úgysem érnek semmit...

Tudományos magyarázatok helyett befejezésül idézzünk fel egy életszer? epizódot az egyik népszer? tévésorozatból! Az igencsak perfekcionista f?h?sn? boldogtalanabbnál boldogtalanabb párkapcsolatokat élt át a látszólag tökéletesebbnél tökéletesebb partnerekkel, mígnem végs? csalódásában engedett egyszer egy a tökéletességet messzir?l elkerül? férfinak. A férfi csúnya volt, pocakos, teli szájjal evett, és egyáltalán nem felelt meg azoknak a sznob elvárásoknak, amelyeket a n? környezete diktált. Természetesen a n? szívét végül ? nyerte el, hiszen – az önimádó tökéletességekkel szemben – képes volt igazán figyelni a másikra, és a küls? értékek helyett a n? érzéseire koncentrálni. Ehhez azonban a n?nek is egyfajta személyiségfejl?désen kellett keresztülmennie: rá kellett jönnie, hogy a tökéletességet csakis a tökéletlenségben találhatja meg.

2013-04 lapszámban megtalálható