A trauma nehezen emészthet?

A gyulladásos bélbetegségek sokak életét keserítik meg. Képesek arra, hogy ellehetetlenítsék a társas összejöveteleket, felülírják a mindennapi szokásokat, er?s fájdalmakat okozzanak, de legf?képpen arra, hogy átvegyék a központi szerepet valaki életében. Egy ilyen betegség olyan, mint Damoklesz kardja: rettegésben tart, és legtöbbször – látszólag – indokolatlanul sújt le.

Mennyire a véletlen kegyetlen játéka ez? Megérthet?, kiismerhet?, kezelhet? egy gyulladásos bélbetegség? Az elmúlt évtizedekben az orvosok mellett a pszichológusok is keresték a választ ezekre a kérdésekre. A bélbetegségek több válfaját ismerjük. Az IBS, azaz az irritábilis bél szindróma a vastagbél funkcionális zavara, puffadással, fájdalommal, székrekedéssel vagy hasmenéssel járó probléma, nagyobb arányban érinti a n?ket, és pszichés tünetei közé tartozik a fáradtság, kimerültség, rossz közérzet. A zavar hátterében a bél túlzott reaktivitása, érzékenysége áll. Az IBD, azaz a gyulladásos bélbetegség a bélrendszer bármely részét érintheti. Ebben az esetben a szervezet emészthetetlennek érzékel bizonyos tápanyagokat, vagy ténylegesen képtelen azokat feldolgozni, így gyulladásos elváltozások képz?dnek.

Hirdetés

Pszichés tényez?k a súlyos betegségek mögött

Csak az IBD Európában több mint 2,5 millió embert érint, és a depresszió el?fordulásának valószín?ségét megháromszorozza. Egy ritkább típus a Crohn-betegség, ami többnyire a csíp?belet érinti, ugyancsak kínzó fájdalommal, akár vérzéssel és ízületi problémákkal is járhat, hátterében különböz? tápanyagokra való érzékenység állhat. A colitis ulcerosa (fekélyes vastagbélgyulladás) gyakoribb, jellemz?en – de nem kizárólag – 60 év felettieket érint, ennél a vastagbélben lév? sebek vérzést, fájdalmat, hasmenést okozhatnak.

A sokféle tünet mögött vannak központi, gyakran fellelhet? pszichés tényez?k és traumatikus életesemények, amik arra utalnak, hogy a betegségekben van valami közös azon túl, hogy ugyanazt a szervrendszert érintik. A pszichológusokat régóta érdekli, milyen személyiségbeli jellemz?kkel vagy környezeti tényez?kkel bírnak azok, akik valamilyen gasztrointesztinális, emészt?csatornával kapcsolatos betegségben szenvednek. Kézenfekv? a személyiségjegyeknél kezdeni a keresést, hiszen jogosan adódik a feltételezés, hogy akik egyfajta betegségre hajlamosabbak, lehet, hogy hasonlóbb emberek is. Számos kutatás egybehangzóan kimutatta, hogy a krónikus bélbetegségekben szenved?k hajlamosabbak a szorongásra, ami több szempontból sem meglep?. A korreláció részben kétirányú lehet, hiszen állíthatjuk, hogy a szorongás hozzájárul a krónikus bélbetegségek kialakulásához, de az is ugyanannyira helytálló, hogy az ilyen betegségekben szenved?k éppen az állapotuk miatt gyakrabban élnek meg intenzív szorongást.

Az agy és az emészt?rendszer kommunikál

A kett? közti kapcsolat magyarázatához a szorongás biokémiai hátterét érdemes ismerni. Amikor szorongunk, a testünk lényegében egy elnyújtott stresszreakcióba kerül, ami során az élettani folyamatokat szervezetünk a túlélés szempontjából priorizálja: feszülnek az izmok, emelkedik a pulzus, szaporább lesz a légzés, de van, ami inkább háttérbe szorul – ilyen például az emésztés. Amennyiben pedig a kortizoltermelés hatására az emésztésünk inaktívabbá válik, nem tudunk normális mértékben regenerálódni, s?t az immunrendszerünket is elnyomjuk, hiszen annak jelent?s része az emészt?rendszerben található.

Akkor csak le kell nyugodni, és meg is van oldva? Sajnos az, hogy ki mennyire hajlamos idegrendszeri szinten a szorongásra, részben genetikailag van belénk kódolva, részben pedig a korai életesemények formálják. Az agyunk és általában a szerveink fejl?désében megmutatkoznak a traumatikus élményeink, mégpedig diszfunkciók formájában. A kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy akik gyerekkoruk során gyakrabban élnek át súlyosabb traumát, hajlamosabbak lesznek a szorongásra, ami érthet?, hiszen a szorongás egy adaptív funkció, ami arra szolgál, hogy elkerüljük a bajt.

Az agyunk és az emészt?rendszerünk pedig intenzíven kommunikál. A legújabb kutatások szerint a mikrobiom-diverzitás kulcsfontosságú elem az agy és a belek kommunikációjában. A diverzitás hiánya hozzájárulhat az IBS kialakulásához. Optimális esetben az emészt?rendszerünkb?l érkez? jelek a talamusz nev? agyterületbe érkeznek, ahonnan egy komplex pályán eljutnak agyunk fejlettebb részeibe, ezáltal tudatosan ki tudjuk értékelni ?ket, és meghozni a helyes döntést. Így a jelet ezen a komplex pályán küldjük tovább például a mozgásért felel?s agyterületünkhöz, hogy sétáljunk el a h?t?ig, mert éhesek vagyunk. Ugyanakkor el?fordul, hogy a talamuszba érkez? jelek az amigdalába jutnak tovább, ami a szorongásközpontunk. Ez az agyunk tudattalan részében foglal helyet, tehát automatikusan végbemegy a folyamat, s?t az amigdala automatikusan reagál is, úgy, hogy értesíti az emészt?rendszerünket, hogy valami bizony nincs rendben, tessék szorongani. Ennek hatására pedig az emészt?rendszerünk m?ködése felborul, és akár gyulladásos reakciót is adhat.

Az érzelmek fiziológiás mintázata

De vajon mennyire predesztinál minket egy traumatikus életesemény arra, hogy krónikus bélbetegséget alakítsunk ki? Természetesen önmagában nem, mert ehhez több tényez? szükséges: személyiség, genetikai sérülékenység és életesemények. Hogy néz ki ez számokban, kutatási eredmények alapján? A colitis ulcerosa kialakulásának esélye több mint kétszerese a szexuális bántalmazást elszenved?knél, és az IBS-ben szenved?k közel kétszerese számol be szexuális típusú bántalmazásról. Az érintettek háromnegyede említ valamilyen traumatikus életeseményt, legalább fele érzelmi bántalmazást, de a fizikai bántalmazás mértéke is magasabb, mint az átlagpopulációban.

De nem az idegrendszeri szabályozás az egyetlen tényez?, ami szerepet játszik a betegség kialakulásában. Az IBS-ben szenved?k 70%-a úgynevezett D típusú személyiség, akik érzelmeik elfojtásával és magas megfelelni vágyással jellemezhet?k. Eleinte a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel hozták kapcsolatba, de mára már számtalan stresszalapú megbetegedéssel mutatható ki az összefüggés. A korai negatív életesemények, traumák, bántalmazások hozzájárulnak ahhoz, hogy kialakuljon az érzelmek elfojtása: ha valakit bántanak, akkor megtanulja, hogy senki nem kíváncsi az érzéseire, ezért jobbnak látja inkább magában tartani ?ket. Ez azonban azt eredményezi, hogy a felgyülemlett harag és szomorúság „beragad”, ezáltal megterheli az idegrendszert, az érzelem nem tud „kisülni”. Minden érzelemnek van egy fiziológiás mintázata, például ha haragszunk, a szervezetünk aktiválódik, bekapcsol a szimpatikus idegrendszer, az emészt?rendszerünk pedig elnyomás alá kerül. Ezzel összességében nincs nagy baj, amíg ez a reakció húsz percig tart, és nem húsz évig…

Leindler Milán – pszichológus

MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2023/1 Pszichoszomatika lapszámban megtalálható