Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész, könyvkiadó többek között az Így szerettek ?k cím? sorozat szerz?je, amelyben magyar írók, költ?k szerelmi életének kevéssé ismert részleteir?l, izgalmas történeteir?l mesél.

Mennyire lehet utólag nyomozni egy ismert ember szerelmi életével kapcsolatban, és megtudhatunk-e bármit arról, mi húzódhatott meg egy-egy párkapcsolati dinamika hátterében?

Naplóbejegyzések, dokumentált életesemények persze rendelkezésre állnak, de érzelmeket nem tudunk rekonstruálni, csak valamit gondolhatunk róluk. Ráadásul minél messzebb megyünk az id?ben, annál nehezebb. Más volt a szerelem, a párkapcsolat funkciója például a felvilágosodás el?tt, mint ma, különböz? társadalmi berendezkedésekben különféle szokások vannak, érteni kell a kor viszonyait. Az elmúlt kétszáz év azért sok tekintetben hasonló, emiatt talán jobban is értjük.

Vissza lehet következtetni egy író házasságából, párkapcsolataiból arra, hogy milyen szül?iminta-követés jellemzi? Vagy az irodalomtörténetnek nem feladata ez, ezért nem is firtatja?

Ez a pszichológia területe, és bár vannak naplók, azok többsége nem önelemzés, inkább a szerz?i életm? rekonstruálására szolgál. Persze akad néhány kivétel, mint például József Attila betegsége és kapcsolati függ?sége, ami agyondokumentált és kutatott terület. Fontos azonban különbséget tenni az életrajz és az életm? között. Ezek ugyan szoros viszonyban vannak egymással, de a kett? közt van egy furcsa, képlékeny fenomén: az írószerep, költ?szerep, a kifelé mutatott, megformált szerz?, ami sem az egyik, sem a másik. Pet?fi els? verseskötetének – Cipruslombok Etelke sírjáról – története például érdekes e tekintetben. Az életrajz szintjén azt tudjuk, hogy a fiatal költ? ismertté válásakor már csak egy szerelem hiányzott a költ?i karakter megrajzolásához, így ez afféle menedzselt szerelem. Az amúgy 15 éves kislány Pet?fi szerkeszt?jének rokona volt, párszor találkoztak, beszélgetésnél több nem lehetett köztük. Pet?fi a szerelem érzésébe szeretett bele, és rögtön írt egy ciklust a fájdalmáról, amikor a kislány meghalt. Etelke halálakor felkereste a szül?ket, hogy pár napra beköltözhessen a lányszobába a mély érzések átéléséért. Életrajzi szinten látszik, hogy ez nem igazi szerelem, mégis gyönyör? versek születtek bel?le. Pet?fi egyébként nagyon jól dokumentálta a szerelmi életét, építette azt az imázst, amit magáról mutatni akart, afféle blogot vezetett. A nyilvánossá tett útinaplóból látszik, hogy ebben a szerelem egyfajta eszköz is volt a számára.

Szerelmi hódítások terén Adyról is érdemes beszélni. A Léda-versek egyikét-másikát mindenki ismeri, a Héja-nászt egészen biztosan.

Ady számára valóban fontos volt, hogy minél több n?t meghódítson. És minél betegebb lett, ez annál fontosabbá vált. 1913-ban a h?vösvölgyi szanatóriumból naponta több levél ment ki válaszként az ?t megkeres? kisasszonyoknak és férjes dámáknak. A koreográfia nagyjából ugyanaz: itt vagyok, haldoklom, délután 4-t?l várom a telefonját… A Léda-szerelem dinamikája is érdekes, f?leg az, ahogyan az évek alatt megfordul. Léda Párizsban él? férjes asszony, házassága inkább érdekszövetség, így amikor hazajár Nagyváradra, nyíltan udvaroltat magának. A férfiak falkában járnak utána, ennek tagja Ady is. Eleinte az asszony pörgeti az ujján, aztán a költ? második párizsi útja után minden megfordul. Ady egyre ismertebb, Léda öregszik, folyton harcolnak egymással, ennek tanúsága az a 10-15 szakítólevél is, amit váltanak. Az Elbocsátó, szép üzenet után Léda még egyszer ír, utoljára látni akarja a költ?t, de Ady végül nem megy el a vasútállomásra az utolsó találkozóra. Kés?bb err?l ennyit mond: „Ha kimentem volna, folytatódik minden.” Léda egyébként megérzi, hogy az utána következ?k közül Csinszka lesz az utódja. Egy ismer?sének írt levélben ezt írja Boncza miniszteri tanácsos lányáról, aki akkor még nem is találkozott a költ?vel: „Én már tudom, ki az, aki utánam jön. Jól van, vegye át Adyt. (…) Érdekl?dtem utána, vékony kis leány, sovány, mint egy eserny?nyél, elöl-hátul szexuális duzzanatokkal.”

Nem célja a beszélgetésnek a morális ítélkezés, de mondana példát „elítélend?” kapcsolatra?

Szabó L?rinc számomra benne van a top öt költ?ben, szerelmi költészete különösen er?s, de ha van a párkapcsolati önzésnek példája, az ?. Ha nem is szeretnénk ítélkezni, két min?sített eset azért van, amit igyekszik egy férfiember elkerülni: nem csábítjuk el a feleségünk legjobb barátn?jét és a legjobb barátunk feleségét. Szabó L?rinc mindkett?t megtette. Pontosan tudta, mi csinál, le is írta magáról, hogy „gyalázatos, erkölcstelen disznó”, de mentséget nem igazán keresett, pedig több n? is tönkrement mellette. A huszonhatodik év versciklusról csak a halála után derült ki, hogy nem a feleségéhez, hanem az öngyilkossá lett szeret?jéhez írta. Nem lehetett egyszer? döntés, amikor a család végül nyilvánossá tette, hogy ez a versciklus egy több mint negyedszázadig tartó viszonyt rekonstruál. A másik eset az Illyés feleségéhez, Kozmutza Flórához f?z?d? viszonya. Ez a kapcsolat is álcázva volt, csak az ötven évig zárolt anyagból derült rá fény. Bár megállapodtak abban, hogy elégetik a leveleket – Kozmutza Flóra ezt meg is tette Szabó leveleivel –, a költ? az elégetés el?tt gyorsírással lemásolta Flóra leveleit. Érdemes egy mondattal megemlékezni arról, hogy a kor három legnagyobb költ?je – Szabó L?rinc, Illyés Gyula és József Attila – összesen 150 Flóra-verset írt. De Csinszka is hasonló személyiség, klasszikus múzsa, aki arra volt büszke, hogy hány m?vészt inspirált: Ady felesége volt, de ott volt Babits, megfestette Rippl-Rónai, írt róla regényében Móricz, végül jött Márffy Ödön, aki 300 képet festett róla. Furcsa dependens viszonyok, fontos volt neki, hogy hatást gyakoroljon, hogy függjenek t?le.

Flóra kapcsán már szóba került József Attila, de róla azért is érdemes beszélni, mert itt van egy két oldalról is dokumentált kapcsolat a pszichiáterével…

Volt egy sajátos viszonya a pszichoanalízissel, megvannak az általa kitöltött tesztek, és ott a Szabad-ötletek jegyzéke. Az ? párkapcsolatai valóban leírhatók a köt?dési problémák sorozataként. Igazán viszonzott szerelmi viszonya csak egy volt, ami Szántó Judithoz f?zte, ám hozzá nem írt egyetlen szerelmes verset sem, és ? volt az egyetlen, akit a költ? elhagyott. Egyik legismertebb versét, az Ódát egy fél napja ismert n?höz írta, amit meg is mutatott Szántó Juditnak, aki ezután öngyilkosságot kísérelt meg, de túlélte. Ebben a korban az öngyilkosság afféle hibaüzenetként szolgál: bevesznek egy marék veronált, de tudják, hogy nem halnak bele. Ebb?l az esetb?l írta egyébként Kosztolányi a Barkochba cím? novellát. József Attila lemegy a barátaihoz a kávéházba, de annyira zokog, hogy a többieknek barkochbázva kell kiszedni bel?le, mi történt. József Attila többi kapcsolata sem kiegyensúlyozott szerelem. Sokan az anyjához és a n?véreihez f?z?d? viszony kivetüléseként értelmezik az összes kapcsolatát, sokan azzal, hogy elhagyta az apja, de hát másnak is volt nehéz gyerekkora. Ehhez kell a személyiség meg a mentális problémák is, amikkel küzdött. Mindezek következménye lehet az ismétl?d? séma, amibe mindig belehelyezi magát. Ha viszonzott szerelemre talál, amiért könyörgött és végül megkapta, az már nem kellett neki. Err?l szólt a Szántó Judit-kapcsolat. Vágó Márta családja társadalmi szinten áll fölötte, a szabadgondolkodó, fiatal értelmiségi lány egészen másfajta életproblémákkal küzd, mint a költ?. Az ?t követ? kisebb viszonyokból, miel?tt komolyabbra fordulnának, sorra kiugranak a lányok. Ez persze nem meglep?, ha tudjuk, hogyan udvarol József Attila. Öt perc alatt bele tudott szeretni valakibe, azonnali köt?dés, karöltve a csalódástól való félelemmel, és elképeszt?en intenzív nyomulás jellemzi, nem csoda, hogy mindenkit halálra rémiszt. Egy esetben például megkéri az egyik kiszemelt hölgyet, nézzen ki az ablakon egy bizonyos nap bizonyos órájában, mert lesz nagy meglepetés! Amikor is a költ? leveszi a kalapját, és meggyújtja a haját. Barátai keresnek neki pszichiátert, ?k találják Gyömr?i Editet, akibe persze szintén beleszeret, ám a n? nagyon is tartja a határokat, nem játszadozik vele, mint ahogy kés?bb sokan gondolták. József Attila pokoli páciens volt: többször is követi a n?t, kést szorít a torkához, a v?legényét ólmosbottal támadja meg. Rettenetes dolgok, mégis hajlamosak vagyunk felmenteni, mert gyönyör? versek születnek bel?le. Kozmutza Flóra volt az utolsó nagy lángolás, aki egyébként szintén mint pszichológus találkozik vele, s bár ebb?l nagy nyomásra majdnem házasság lesz, ez sem igazi kapcsolat. Utolsó, szárszói találkozásukon József Attila a vonat mellett szaladva azt kiabálja, hogy „vasárnap esküszünk”, de aztán nem lesz már vasárnap.

Sokat lehetne még mesélni, elemezni, ott van például Móricz és Litkei Erzsébet, azaz Csibe furcsa viszonya, ami a tankönyvekben örökbefogadási sztori, valójában azonban Pygmalion-történet. Móricz gondolkodás nélkül beleépít mindent a m?veibe. Egy kritika meg is jegyzi, mennyire belelát a n?i lélekbe, miközben az Erdély-trilógiában csaknem szó szerint felhasználja a neki kitárulkozó Magoss Olga egyik levelét. ? is több vasat tart egyébként a t?zben, de amikor döntenie kell, azt választja, akiben témát is lát.

Ennyi író, költ? szerelmi életének boncolgatása után kirajzolódik bármi specifikus a párkapcsolataikat illet?en? Eksztatikusabb, szenvedélyesebb az érzelmi életük?

Szerintem nem. Egy m?vész persze nagyobb szabadságfokon él, van egyfajta érzékenysége, és a környezete is jobban tolerálja, de nagyjából ennyi. Azért tudunk többet róluk, mert megírták a naplóikban, metaszövegekben és persze az irodalmi m?vekben.