Isteni szabadság?

A nyugati ember kulturális értelemben vett gyermekkorában a szabadságvágy az istenekben testesült meg, akiket nem korlátoz az id? és a tér. Az isteneket éppen úgy a nemiség és az er?szak iszonyatos er?i ?zték és hajtották, mint az embereket – csakhogy az istenek halhatatlanok, az emberek viszont halandók. Mint azt Schiller Görögország isteneir?l írt verse mutatja, az istenek mindegyike egy-egy emberi szenvedély, vágy gátlástalan kivetítésére adott alkalmat. ?k megtehették, amit akartak, legyen az vérfert?z? nemi viszony, testi vagy lelki er?szak. Míg a halandó embereket gúzsba kötötte és b?nökbe hajszolta a múló id?, addig a halhatatlan istenek jón, rosszon túl éltek. Uralkodtak, miközben rajtuk nem uralkodott senki és semmi.

A látható, fogható antik istenek azonban elenyésztek. Jött helyükbe egyetlen Isten, aki az emberekt?l távol, láthatatlanul és megfoghatatlanul uralkodott felettük, keményen megregulázva vágyaikat, melyeknek puszta léte b?nnek min?sült. Nem volt többé senki az isteni világban, aki a szabadság kivetüléseként levezethette volna az emberek teljesületlen szexuális és agressziós vágyak okozta feszültségét. Nietzsche volt az els?, aki felfedezte az antik világ isteneinek továbbélését a lélekben. Els? nagy m?ve, az 1872-ben megjelent „A tragédia születése” az emberi sorsot az apollói mérték és a dionüszoszi mámor ellentmondásos együttéléséb?l eredezteti.  Jan Philipp Reemtsma* helyesen állapítja meg, hogy a kereszténység évszázadaiban az ókor szabadságából a nemi vágyak elfojtása s a rossz lelkiismeret maradt, s ami az eretnekekkel, a n?kkel, a zsidókkal szemben gátlástalanul szabadon eresztett er?szak által felszabadított perverz örömök miatti b?ntudat nyomán keletkezett. A Baselben él? és tanító fiatal Nietzsche és a közeli Triebschenben lakó, élete zenitjén lév? Wagner között éppen akkor bontakozott ki az utóbb gyászos véget ért intenzív kapcsolat, amikor Nietzsche varázslatos tragédia-könyve megjelent. Wagner már lassan bevégezte 1848-ban elkezdett, 4 részre tervezett zenedráma-ciklusát, melyben feltámasztja az isteni világot, de csak azért, hogy felboncolja és szétzúzza azt, magára hagyva az embert a lét hátborzongató idegenségében.

* Reemtsma, J.Ph. 2017. Bizalom és er?szak a modern társadalomban. Budapest: Atlantisz. Ford: Papp Zoltán

„Isten halott”

Wagner istenei mások, mint a Schiller által megénekelt görögországi istenek. A világ fölött uralkodó Wotan f?isten kicsapongásban méltó versenytársa Zeusznak, de nála esend?bb, intellektuálisabb. Fölépíti rangjához méltó palotáját, a Walhallát, melyet a walkürök, a többi istenek és a h?si halált harcosok népesítenek be. A palotát felépítik az óriások, elkészül, de az isten kasszája üres (mint Wagneré volt többnyire). Az égi, földi és föld alatti színeken zajló cselekményeket a pénz, a gyönyör, a hatalom mozgatja. Wotant, bár ? a f?isten, kötik a szerz?dések, melyek korlátozzák akaratát. A zenedráma csúcspontja a f?isten meghasonlása. ?, a h?tlen, felesége parancsára a házastársi h?ség ?rz?jeként kell fellépjen, szembefordulva kedvenc lányával, Brünhildével, aki megtagadja apja parancsát, s megmenti a haláltól az isten házasságtörésbe keveredett fiát, aki vérfert?z? szerelembe esett saját testvérével. Brünhilde megteszi, amit apja, az isten nem tehetett meg, csak meg szeretett volna tenni. Brünhilde kemény büntetést kap: kikerül az isteni rendb?l, s egy lánggal körbevett sziklán kell várnia a h?st, akinek lesz majd mersze ahhoz, hogy keresztülvágva magát a lángokon, csókjával felébressze, mint esend? n?t. Az ébresztésre vállalkozó h?s Siegfried lesz, Wotan reménye, akit, magával ellentétben, a f?isten szabadnak szeretne látni. 

A bonyolult, els? látásra nehezen követhet? cselekmény el?rehaladtával azonban kiderül, hogy a „rab isten – szabad ember” képlet nem m?ködik. Siegfried is elbukik, s vele mindenki a zord égi, földi és föld alatti világban. Walhalla falait elemészti a t?z, Wotan és a többi isten elt?nik a homályban.

Nietzsche és Wagner már rég nem voltak barátok, amikor a filozófus 1882-ben leírja az „Isten halott” mondatot, mely egyenesen következik Wagner négyrészes zenedráma-ciklusából. Wagner a zenedrámában azt üzeni, hogy a szabadság istent és embert egyaránt megcsaló káprázat, melyr?l nem tudható, hogy létezik-e vagy sem.

Szabad lét és isteni lehet?ség 

A kvantummechanika megdöbbent? felfedézése, hogy a világot alkotó legkisebb részecskék követhetetlenül szabadok, csak akkor léteznek, ha van, aki megfigyeli ?ket*.Ha nincs megfigyel?, elt?nnek. Mint Heisenberg mondja, „az atomi részecskék fizikájában nem létezik a tér és az id? objektív világa és az elméleti fizika szimbólumai csak lehet?ségeket, és nem tényeket jelölnek”.** Einstein Heisenberggel vitatkozva azt mondta, hogy Isten nem kockajátékos.

Hankiss Elemér élete utolsó írásában*** a kvantummechanika kihívásait vette sorra, felhívva a figyelmet arra, hogy az emberi életet ugyanazok a törvények szabályozzák, mint a világegyetemet. ? úgy látta, hogy Heisenbergnek és Einsteinnek egyaránt igaza van. A szabadság és a szükségszer?ség ugyanazon világ két arca. A véletlen és a rend nem egymást kizáró szervez? elvei a világmindenségnek. 

Wotan és Siegfried története azt mondja, hogy a pszichikai és fizikai világ közötti összeköt? kapocs a szabadság. Mindkett? lehet?ségeket és valószín?ségeket kínál, buktatókat és sikereket egyaránt. Az isteni szabadság vágykép – ám nem alaptalan. Minden emberben ott az isteni lehet?ség, melyet ugyan korlátoz, de nem semmisít meg az objektív tér és id?.  

Az ember akkor kerül közel az isteni vágyképhez, ha szabad. A szabad lét teszi lehet?vé az ember számára, hogy azzá váljon, akinek lennie kell. Az öneszmélés az egyéni sors felismerése, mely által az ember nyelve révén kiemelkedik az ?si, közösségi létb?l, s szabadon száll szembe a létez? egészével. A nyelv a szabadság eszköze, minden mondat nyíl az ismeretlenbe, melyet az állítás, a tagadás, a kérdés, a feltételezés tesz transzparenssé és megközelíthet?vé mindazok számára, akik ugyanazokat a szavakat és grammatikai szabályokat használják, mint a beszél?.

A szabad akarat kiváltság, melynek kihasználására nem mindenki képes. Az akarat, akár pusztít, akár épít, a társadalom flexibilitását, alkalmazkodóképességét teszi lehet?vé. A szabadsághiányos társadalmakban túl kevesen vannak, akik szabadok, s túl sokan, akik rabok. 

A szabadság a döntésben mutatkozik meg, amely, ha egyszer megszületett, visszavonhatatlan. Wotan tragédiája, hogy túlbecsülve szabadságát, sorozatosan rossz döntéseket hozott. Az emberi világban a rossz döntések következménye a b?ntudat, mely a jöv?beli rossz döntések visszatartó ereje. Az istenek b?ntelenek, és mint Wagner darabjában láttuk, b?ntudatuk hiánya okozza bukásukat.

* Filk, Thomas 2019  ‘Quantum’ and ‘Quantum-like’. An Introduction to Quantum Theory and its Application to Cognitive and Social Sciences. (iASK, kézirat)

** Heisenberg, W. 1978. A rész és az egész. Beszélgetések az atomfizikáról. Budapest: Gondolat. Ford.: Falvay Mihály

*** Hankiss, E. 2018. Kvantummechanika és az élet értelme. Magyar Tudomány. 179.10:1580-1591

A megoldás, ha az emberek, tanulván a bukott istenek hibáiból, maguk válnak istenekké. Irtózatos a felel?sség, amit az embernek magára kell vállalnia. Az istenek elenyészésével elértéktelenedett világ új értékek megteremtésére sarkall, melyek ma még fényévnyi távolságban vannak.  A szabad, szuverén tagadás a szabad, szuverén állítás része. A 21. század technológiai újtásai, a létez?k egyetemét egybefogó hálózat, a gép és az ember közötti határt elmosó mesterséges intelligencia korábban soha nem látott lehet?ségeket kínálnak az emberi szabadság kibontakozására, az evolúció új szakaszának beindítására. Ezekr?l a távlatokról következ? két cikkünkben lesz szó.

Dr. Csepeli György következ? cikke a Mindennapi Pszichológia magazin 2019/6. lapszámában jelent meg, amely webshopunkban megvásárolható: kattints!