Parazita érzelmek
Bizonyára mindenkinek van olyan ismer?se, akinek az érzelmeit valahogy hamisnak, aránytalanul hevesnek, vagy nem helyénvalónak érezzük. Lehet, hogy folytonosan fél vagy folytonosan szomorú, vagy éppen ellenkez?leg: állandóan úgy viselkedik, mintha örülne, de nekünk mégse t?nik hitelesnek. Nyelvi kifejezéseink is árulkodnak arról, hogy a látható érzelem nem feltétlenül van összhangban a valódi érzelemmel, ezért beszélünk „m?mosolyról”, vagy mondjuk azt, hogy „rámerevedett az arcára a mosoly”, „savanyú a sz?l?”, „hideg, mint egy jégcsap”, „fröcsög bel?le a bosszúvágy vagy a káröröm” – azaz akarva-akaratlanul megjátszott érzelmekr?l van szó.
Az ilyen „hétköznapi” élményeket a pszichológia tranzakcióanalitikus irányzata parazita érzelmeknek nevezi. Ezeket úgy kell elképzelni, mint egy él?sköd? növényt, például a kertekben, szántóföldeken tenyész? arankát, amely rákapaszkodik más növényekre, f?re, virágokra, gabonára, egyre növekszik, szaporodik, s egy id? után csak az aranka sárgállik messzir?l, az a növény pedig, amelyre rátelepedett, elsatnyult, alig látható. A parazita érzelmeket ezért helyettesít? érzelmeknek is szoktuk nevezni, amelyek valamilyen más érzelem helyett mutatkoznak, elfedve az eredetit...
Családonként változó, milyen érzelmet vagy érzelmeket kerülnek a család tagjai és akarva-akaratlanul mire tanítják az ott felnöv? gyerekeket, mit mutassanak a kerülend? érzelem helyett. Egy anyuka mesélte, hogy ? módszeresen arra tanította a kislányát, ne mutassa ki a fájdalmát, amikor valaki megbántja, hanem mosolyogjon, mintha mi sem történt volna. Így mások nem nyernek hatalmat fölötte. Ebben az esetben a kislány számára titkolandó érzelemmé vált a szomorúság, a fájdalom, s a helyettesít? érzelem az öröm lett. Sok ember számára ez lelki pajzsként szolgál, ami védelmet nyújt bizonyos helyzetekben. Hát akkor mi ezzel a baj? Az, hogy ha ez a helyettesítés elburjánzik az életünkben, megakadályozza azt is, hogy olyan intim kapcsolat jöjjön létre köztünk és más emberek között, ahol együttérzést, vigasztalást kaphatnánk. Ha elrejtjük a fájdalmunkat, mások esetleg nem is tudhatják, milyen cselekedetük sért? számunkra, s így nem áll módjukban változtatni a viselkedésükön.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 3. számában olvasható
Ajánlott cikkeink
Kibújni a tojáshéjból – egy örömteli élet esélye
Mit tanít a sorskönyvr?l a tranzakcióanalízis?
A hétköznapokban a viselkedésünket programszer?en szabályozó sorskönyvet id?r?l-id?re visszatér? kellemetlen epizódok formájában észleljük, ugyanakkor szervesen a személyünkhöz tartozóként éljük át – ...
A jó tündérek: az elfogadás és a megfelelés
Avagy késztetéseink útveszt?iben
Vajon mondhatjuk-e, hogy szabadok vagyunk cselekedeteinkben? Vagy létezik valami kényszerít? er?, fels?bb hatalom, belénk kódolt program, aminek engedelmeskedve tesszük dolgunkat a világban?
Mindenható gyermekkor
A korai életévek hatása a feln?ttkorra
Ha valaki azt érzi, hogy az életében nem ott tart, ahol szerinte tarthatna, ha úgy érzi, hogy a „benne lév? mag” nem a természetének megfelel?en fejl?dik, akkor el?ször a „talajt” érdemes ...
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.
