Mir?l árulkodik a migrén?

A tudomány mai állása szerint mind biológiai (pl. genetikai hajlam, bizonyos agyi ingerületátviv? anyagok), mind pszichológiai tényez?k „közrem?ködnek” a migrén kialakulásában, illetve abban is, hogy a migrénes rohamok mennyire válnak gyakorivá.

A különböz? ingerekre való fokozott érzékenység – azaz hiperszenzitivitás – sokszor a migrénes rohamok között is megfigyelhet?

A fejfájás az egyik leggyakoribb testi panasz. Az átlagnépesség 16 százalékát érint? migrénes fejfájás jellegzetessége az általában féloldali (esetenként mindkét oldalra kiterjed?), görcsös, lüktet?, többnyire heves fájdalom. Többnyire hányinger vagy hányás, fény- vagy zajérzékenység is társul hozzá. Néhányan – kb. a migrénesek egyharmada – közvetlenül a fejfájás megjelenése el?tt vagy azzal egy id?ben sajátos, ún. aurás tüneteket is megtapasztalnak. Ezek a neurológiai tünetek els?sorban a látást érintik: pl. kis fekete pontokat, cikkcakk-vonalakat lehet látni, de el?fordulhat látótér-kiesés, cs?látás, esetleg megjelenhet a testrészek zsibbadása, gyengesége vagy átmeneti bénultság is. A fejfájás el?rehaladtával számos egyéb jellegzetesség is megfigyelhet?: korábban nem kellemetlen, s?t kifejezetten kellemes érintések vagy szagingerek is bántóvá válhatnak.

Hirdetés

Fokozott érzékenység

Érdekes, hogy a különböz? ingerekre való fokozott érzékenység – azaz hiperszenzitivitás – sokszor a migrénes rohamok között is megfigyelhet?, kinél er?sebben, kinél gyengébben. A zajra, fényre való fokozott érzékenység mellett a b?rt ér? ingerek – például a ruha érintése, a haj fésülése, az arc megmosása, szemüveg hordása – kellemetlen vagy akár fájdalmas is lehet. Ezt a jelenséget allodíniának nevezik. Kísérletileg is igazolták, hogy a migréneseknél különböz?, már kisebb er?sség? fájdalmas és nem fájdalmas ingerek (pl. vizuális és szagingerek) is nagyfokú kellemetlenséget okoznak, a fájdalomküszöb pedig a migrénes roham alatt alacsonyabb, mint a rohamok közti id?szakban (szakszóval az interiktális periódusokban). S?t arra utaló adatok is vannak, hogy a migréneseknek a fejfájásmentes szakaszokban is alacsonyabb a fájdalomküszöbe, mint a nem migrénes kontrollszemélyeknek. Ezekb?l az eredményekb?l arra következtethetünk, hogy a migrénes agy máshogyan dolgozza fel a szenzoros ingereket.

A különböz? agyi képalkotó eljárásokat alkalmazó kutatások valóban rámutattak arra, hogy például a vizuális feldolgozásában részt vev? agyi területek – els?sorban az aurás migréneseknél – fokozottan m?ködnek. Hasonlóképpen, fájdalmas h?inger alkalmazásával kísérletileg igazolták, hogy a fájdalom-feldolgozásban érintett agyi területek fokozottan, míg a fájdalom gátlásában érintettek kevésbé aktívan m?ködnek a nem migrénes kontrollszemélyek agym?ködéséhez viszonyítva. A képalkotó eljárásokkal lehet?ség van a „nyugalmi állapotban” lév? agyi területek közötti kapcsolat feltérképezésére is. Ekkor a vizsgálati személyek azt az instrukciót kapják, hogy feküdjenek nyugodtan – vagy csukott, vagy nyitott szemmel, – és ne gondoljanak semmi különösre. Ezekben a vizsgálatokban arra keresik a választ, hogy melyek azok az agyi területek, amelyek ebben a nyugalmi állapotban egyszerre aktívak – azaz funkcionális összeköttetésben (konnektivitásban) vannak. Az ilyen típusú vizsgálatokban arra az eredményre jutottak, hogy a migréneseknél a különböz? agyi területek közötti funkcionális konnektivitás eltér? a nem migrénesekhez képest. Különösen érdekesek azok az eredmények, amelyek arra utalnak, hogy a fájdalom feldolgozásában és szabályozásában szerepet játszó agyi területek kapcsolatai másképp alakulnak migrénes és nem migrénes résztvev?knél. Érdemes megemlíteni, hogy a fájdalom affektív dimenziójának, azaz kellemetlenségének értékelésében szerepet játszó agyi területek – így például az elüls? cinguláris kéreg, inzula és amygdala – más agyterületekkel való kapcsolatainak er?ssége összefüggést mutat a migrénes fejfájás gyakoriságával és a migrén fennállásával. Ez arra utalhat, hogy maga a migrénes fejfájás egyfajta ismétl?d? stresszorként hosszú távon hatással van az agy m?ködésének alakulására. Vagyis a migrénes fejfájással együtt járó tünetek (pl. az allyodínia, a fény- és hangérzékenység), amelyek közül jó néhány a fejfájásmentes szakaszban is jelen van – és az ezekhez kapcsolható agyi aktivitás hosszú távon az agyi területek közötti kapcsolatok áthuzalozását eredményezheti. A gyakran együtt aktiválódó agyi területek közötti kapcsolatok ugyanis olyan er?ssé válhatnak, hogy már nyugalmi állapotban is kimutatható lesz közöttük ez a fokozott, a normálistól eltér? funkcionális összeköttetés.

Úgy t?nik, hogy a fokozott érzékenység az érzelmi területen is megjelenik a migrénes személyeknél. Nem ritka a szorongás, a depresszív hangulat vagy akár különböz? pszichopatológiák (major depresszió, szorongásos zavarok) el?fordulása. A fejfájásmentes szakaszokat sokszor áthatja a fájdalomtól – vagy specifikusabban a következ? fejfájástól – való félelem, szorongás. Emiatt a migrénesek túlzottan figyelnek a testük („fejük”) jelzéseire, hogy a következ? roham elindulását meg tudják jósolni és „még id?ben” gyógyszert tudjanak bevenni. Ennek megfelel?en alakítják a szociális programjaikat vagy akár a munkájukat, ami a korlátozottság érzésével társulhat. Ez pedig csak tovább romlik a migrénes roham alatt (amely pár órától akár 3 napig is tarthat), amikor is a munkavégzésre és a családi teend?k ellátására való képesség csökken, a társas élet jelent?sen besz?kül.

A rohamok kiváltói

A legtöbb migrénes fejfájással együtt él? meg tud nevezni különböz? rohamot kiváltó (szakszóval trigger) tényez?ket: id?járás-változást, alváshiányt, bizonyos élelmiszereket (pl. vörösbor, csokoládé), vagy éppen az éhséget, a menstruációt és a stresszt. Még ha a migrénes roham megbízhatóan köt?dik is bármelyik triggerhez, akkor is nehéz el?re megjósolni, hogy mikor változik meg az id?járás, mikor alakul ki egy akut stresszhelyzet, a menstruáció melyik napján indul a fejfájás vagy mikor nem lesz elég id? az alvásra. És valóban: egy kutatás adatai szerint csupán a migrénesek 4 százaléka tudta el?re megjósolni, mikor lesz a következ? rohama.

Sokan vizsgálták a stressz szerepét a rohamok kiváltásában. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a stresszel együtt járó fáradtság vagy érzelmi feszültség rövidebb-hosszabb fennállása el?zi meg a rohamot, és nem ritka az sem, hogy a stresszt követ? nyugalmi fázisban érkezik a fejfájás. Logikusnak t?nik, hogy ha tudom, mi váltja ki általában a migrénes rohamot, akkor azt megpróbálom elkerülni. Ha azt gondolom, hogy például a konfliktusok és az ezzel együtt járó pszichés feszültség – pl. düh vagy szorongás – szerepet játszik a fejfájás kialakulásában, akkor törekedhetek arra, hogy elkerüljem a konfliktushelyzeteket. Néhány vizsgálat arra utal, hogy ez a fajta elkerül? viselkedés hosszú távon nem feltétlenül gyümölcsöz?. Gondoljunk csak bele, egy konfliktushelyzet kialakulása nem kizárólag rajtunk múlik, így teljes mérték? kontrollt nem tudunk gyakorolni felette. Bár rövid távon valóban hasznosnak t?nhet az elkerül? viselkedés , hosszú távon azonban feltehet?en fokozza az adott kiváltó tényez?re való érzékenységet, azaz szenzitizáló hatással lehet. Az elkerül? viselkedéssel az is a probléma, hogy meger?sít?dik, mivel – tévesen – azt gondoljuk, hogy a migrénes roham hiánya a kiváltó tényez? elkerüléséb?l fakad. S így az elkerül? viselkedés fenntartásával nincs lehet?ség annak megtapasztalására, hogy a trigger nem mindig vezet rohamhoz. Vagyis, ha azt gondoljuk, hogy bizonyos helyzetek fejfájást provokálnak, akkor érdemes inkább megtanulni ezeknek a helyzeteknek a kezelését, vagy ezeknek a stresszoroknak a negatív hatását – pl. relaxációs tréningekkel, testmozgással – levezetni.

A betegség kialakulása – rizikófaktorok

Fontos leszögezni, hogy az akut roham kiváltásában szerepet játszó tényez?k – azaz a triggerek – nem egyenl?ek a betegség kialakulásában szerepet játszókkal. Magának a betegségnek a pontos patomechanizmusa máig nem tisztázott. A tudomány mai állása szerint mind biológiai (pl. genetikai hajlam, bizonyos agyi ingerületátviv? anyagok), mind pszichológiai tényez?k „közrem?ködnek” a migrén kialakulásában, illetve abban is, hogy a migrénes rohamok mennyire válnak gyakorivá. Egyeseknél havonta néhányszor vagy még ennél is ritkábban jelentkezik a migrénes fejfájás, de el?fordulhat az is, hogy egy hónapban több mint 15 napon tapasztal valaki fejfájást. A migrénnek ez a krónikus formája kb. az átlagnépesség 2 százalékát érinti – leggyakoribb a 18-49 életév közötti n?k körében.

Sok vizsgálat irányul azon tényez?k azonosítására, amik az epizodikus migrént krónikussá „transzformálják”. Érdemes ezek közül kiemelni azokat a rizikófaktorokat, amelyek az életmóddal függnek össze, így módosíthatók lehetnek: ilyen pl. az elhízás és a túlzott koffeinfogyasztás. De a pszichiátriai zavarok, a gyakori fájdalomcsillapító gyógyszerhasználat, az alvászavarok is rajta vannak a rizikófaktorok listáján, amelyek szintén befolyásolhatóak lennének különböz? módszerekkel. Ez azért is t?nik fontosnak, mert a krónikus migrénben szenved?k több mint fele negyedévente legalább 5 napot hiányzik a munkából vagy az iskolából, alacsony életmin?ségr?l számolnak be, sok fájdalomcsillapító gyógyszert fogyasztanak és az egészségügyi szolgáltatásokat is fokozottan igénybe veszik. Ezért nagyon fontos lenne megel?zni az epizodikus migrén krónikussá válását.