A leleplez? testszag

Vannak, akik szinte szemfényveszt? pontossággal felismerik a másik ember szorongását – még akkor is, ha az illet? viselkedése nem tükrözi azt. Klasszikus példa: a tanár, aki mindig azt a diákot hívja ki felelni, aki nem készült. Hogy szúrja ki? Valószín?leg kiszimatolja.A testek illatát, szagi vonatkozásainkat általában nem tekintjük kellemesnek. (Talán mert félünk, hogy ezek lelepleznek bennünket…?) A kozmetikai ipar meglovagolja ezt az ellenérzést, és minden lehetséges eszközzel rá akar venni, hogy kipárolgásunkat fojtsuk el izzadásgátlókkal, majd helyettesítsük mesterséges illatokkal. Pedig egymás pillanatnyi állapotának, érzelmeinek felismerésében a szagokkal történ? kemoszenzoros kommunikáció alapvet? fontosságú. A szagok és érzelmek kapcsolatáról már korábban is volt szó lapunkban: a sztriptíztáncosn?k borravalója és a másik ember szexuális irányultságának felismerése ugyancsak a testszag érzékeléséhez, idegrendszeri feldolgozásához köt?dik. Tanulságos, hogy az agy érzelmeket feldolgozó rétegét, a limbikus rendszert korábban „szaglóagynak” nevezték – ez is rávilágít, hogy az emberi illatok és érzelmek milyen szorosan összefonódnak. 

Agyunk orra

A külvilágból származó ingerek feldolgozása agyunkban három módon történhet. Az agy legfiatalabb, kérgi részében – els?sorban az elüls?, homlokunk fel?li területen – az információk tudatosulnak, összekapcsolódnak korábbi emlékeinkkel, gondolatainkkal. Így tudunk az adott eseménnyel vagy érzéssel kapcsolatban döntéseket hozni és azok szerint cselekedni. Ez a folyamat, a kogníció azonban összetettsége, a feldolgozandó és összekapcsolandó információ nagy mennyisége miatt lassú, másodpercekben mérhet?. A legalapvet?bb feldolgozási mód az agy legbels? és leg?sibb szintjén, az agytörzsben történik. Itt a villámgyors, nem tudatosuló, kevés idegi kapcsolaton áthaladó inger-válasz események zajlanak le, amelyek túlélésünk szempontjából alapvet? jelleg?ek: ezek a reflexek. Az agy középs? része az el?bb említett limbikus rendszer. Az ide kerül? információk hosszabb utat járnak be, mint a reflexek, de a tudatosság szintjét általában nem érik el, ezért feldolgozásuk a kogníciónál rövidebb id?t vesz igénybe. A gyors, túlélés szempontjából ugyancsak fontos – f?leg a szorongással és félelemmel kapcsolatos – érzelmek alakulnak itt ki. Ebbe a rendszerbe érkeznek a szaglás érzékleti információi is: ennek tulajdonítható, hogy az olfaktoros (szaglási) ingerek és a szorongás szorosan összekapcsolódnak. A három szint között természetesen van átjárás, hiszen a reflexm?ködések és a gyors érzelmi reakciók is eljutnak tudatunkba.

Szaglásunk – bár nem olyan jó, mint a kutyáké – nagyon érzékeny m?szer. Az orrunk felszínén található, idegvégz?désekben gazdag szaglóhámon a másik ember testének illatából viszonylag kevés, a leveg?ben terjed? molekula is ingerületet hoz létre. Ezek az ingerek aztán a limbikus rendszerbe kerülnek. Így a másik ember testének kipárolgása (legalábbis a feldolgozásnak ebben a kezdeti szakaszában) nem kerül ugyan a tudatosságba, de az alatta lév? szinten „körbejár” agyunkban. S mivel a szagok és az érzelmek a limbikus rendszerben összefonódnak, hangulatunkra, érzelmi állapotunkra is hat a kommunikációs partner b?rér?l elpárolgó izzadságban található kémiai információ. És fordítva: egyes érzelmi állapotok is feler?sítik a szagok iránti érzékenységünket, még ha ez nem is tudatosul bennünk.A legjelent?sebb érzelem ebb?l a szempontból a szorongás: az a diffúz, egész hangulatunkat meghatározó félelem, amelynek nincsen meghatározott tárgya. A szorongó ember testszaga a másik emberben is szorongást kelt. Az utóbbi évek idegtudományi kutatásai ezt már nem csupán az érzések szintjén igazolták, de feltárták a folyamat agyi hátterét is. 

A záróvizsga illata

A kutatók feltételezték, hogy a két helyzetben keletkez? verejték eltér? összetétel?, valamint azt, hogy a szorongást átélt személyek verejtéke kémiai úton közvetíti a szorongási állapotot. Ennek igazolására a vattakorongokat az olfaktométer nev? készülékbe helyezték: ez állandó h?fokú, enyhén s?rített leveg?t áramoltat, mely el?ször egy aktívszén-tartalmú sz?r?n halad át, ami biztosítja, hogy a leveg? csak az útjába helyezett kísérleti anyag szagát tartalmazza. Beépített érzékel?kkel nagyon pontosan szabályozzák, hogy a leveg? a vizsgált szagból mindig azonos mennyiséget tartalmazzon – a szagkoncentrációt úgy határozták meg, hogy az az átlagos érzékelhet?ségi küszöb körül legyen.Az olfaktométerrel a vattakorongokból szivárgó illatot 28 másik személy orrába juttatták, akik a vizsgálat alatt az agy m?ködését szkennel? funkcionális mágnesesrezonancia-képalkotó (fMRI) készülékben feküdtek, s egy képerny?n jelezték számukra, mikor kell be- és kilélegezniük. Az egyes vattakorongok szagát véletlenszer? sorrendben, összesen nyolcvan alkalommal „illatolták” meg. Minden be- és kilégzési szakasz három másodpercig tartott. A képerny?t összekötötték egy mellkasra rögzített érzékel?vel, amely a tüd? kitágulását regisztrálta (hogy a személyek mindig elég mélyet szippantsanak). A szippantások alatt az fMRI-készülék rögzítette agyi aktivitásukat, s egy gomb lenyomásával jelezniük kellett, hogy éreznek-e bármilyen szagot. Miel?tt a vizsgálat elkezd?dött, minden izzadságmintából kaptak egy-egy szippantást, és 1–8 közötti skálán meg kellett ítélniük ismer?sségét, kellemességét és kellemetlenségét. Egy-egy illatról azt is el kellett dönteniük, hogy kivált-e bel?lük valamilyen érzelmet. 

A kétféle érzelmi helyzetben termel?dött izzadság ismer?s és kellemetlen-kellemes volta között nem volt különbség. Nem számoltak be arról sem, hogy az egyes illatok érzelmi változást idéztek volna el? náluk, a vizsgadrukk és a sport „szaga” között sem tettek különbséget. Az agym?ködés azonban jelent?sen eltért a kétfajta szag észlelése során: a szorongásos helyzetben keletkezett izzadság er?sebb aktivitáshoz vezetett az inzula, a prekuenusz, a cinguláris és a fusiformis kéreg nev? agyterületeken, amelyek a limbikus rendszer gyors-tudattalan és a fels?bb szint?, kognitív-tudatos feldolgozási módja között teremtenek kapcsolatot. A szorongásos izzadság a legnagyobb aktivitás-különbséget az inzulában okozta, amelynek nagy szerepe van a szagok és a tudatosuló érzelmek összekapcsolásában, illetve a társas érzelmek kialakulásában. Mivel a szagingereket a személyek nem érzékelték eltér?nek (és azok nem váltottak ki bennük tudatosuló hatást), a kutatók arra következtetnek, hogy itt az inzula a szociális érzelmek el?készítésében játszik szerepet. Más vizsgálatokból tudjuk, hogy szintén er?sen aktiválódik ez az agyterület akkor, amikor egy másik ember szenvedésével kapcsolatos (látvány- vagy hang)ingereket kapunk. A prekuneusz az énre és a másikra vonatkozó információk megkülönböztetéséért felel?s, a  fusiform és a cinguláris kérgi területek pedig abban játszanak szerepet, hogy a másik ember arcáról és testtartásáról le tudjuk olvasni aktuális érzelmi állapotát, és bele tudjunk helyezkedni az ? érzésvilágába.

Röviden: a szorongási helyzetb?l származó verejték azokat az agyterületeket hozta m?ködésbe, amelyek azért felel?sek, hogy azonosulni tudjunk a másik ember szorongásával. Az empátia m?ködésének alapja, hogy a kommunikációs partner érzelmeit agyunk bennünk is feléleszti. Ennek a tudatosulása okozza, hogy át tudjuk érezni, éppen mi zajlik le a másikban. A verejtékben lév? kémiai anyagok valószín?leg hozzájárulnak ahhoz, hogy agyunkban leképez?djön a közelünkben lév? ember(ek) érzelmi állapota. A kísérleti személyekben feltehet?en azért nem okozott hangulatváltozást az észlelt illat, mert az önmagában még nem elég a tudatos emocionális élmény kialakulásához. A másik embert mindennapi körülmények között arcjátékával, gesztusaival együtt észleljük: ezekre az információkra is szükség van ahhoz, hogy érzelmi állapotaikat azonosítani tudjuk. Úgy t?nik azonban, hogy ezt az azonosítási folyamatot a finom, szinte észrevehetetlen szaglási mechanizmus alapozza meg. A „kegyetlen” tanárok agya talán nagyobb hatásfokkal dolgozza fel a diákok testszaga által közvetített információt, mint azoké, akik nem képesek szag alapján kiválasztani, ki nem készült az órára.

Parfüm vagy ?szinteség?

Nem tudjuk pontosan, hogy a dezodorok és egyéb mesterséges illatok hogyan befolyásolják az empátia kemoszenzoros – testszag által közvetített – folyamatát. Valószín?, hogy egy beparfümözött ember érzelmeit nehezebb felismerni, mint aki csak a saját illatát viseli. De ne d?ljünk be a kozmetikai ipar üzeneteinek: nem igaz, hogy a rendszeresen mosakodó (és jó lelkiismeret?) ember kipárolgása kellemetlen. Akinek nincs rejtegetnivalója, annak nem kell percenként spéci izzadásgátlókkal befújnia magát. Ha mértékkel használjuk a dezodorokat, számíthatunk arra, hogy társaink pontosabban megértenek, és talán jobban meg is kedvelnek minket…