A szociális fóbiától szenved?k félelme sokszor illuzórikus
Hirdetés
2013-03 lapszámban megtalálható
Szociális gátlás, szociális fóbia
Akinek magas a társas éntudatossága, tehát hajlamos magát szociális tárgyként tekinteni – azaz úgy látni önmagát, ahogyan mások látják –, az rendszerint hevesen reagál az olyan helyzetekre, amikor ki van téve mások képzelt vagy valós vizsgáló tekintetének.
Szinte mindenki átélte már, hogy félve lép be egy társaságba, összeszorul a gyomra, szeretne jó benyomást kelteni – sok embernél azonban ez jóval er?sebb rettegéssel jár. Mi is a szociális gátlás, honnan ered, és miért tudja annyi ember életét megkeseríteni?
A kamaszkor „egy második születés” – mondják a pszichológusok –, amikor a fiatalok keresik, megtalálják (avagy kikísérletezik) és felépítik magukat. Kialakul a beszédmódunk, döntünk elvek és értékek mellett, gondolkodunk magunkról és a világról. Minden helyzetben önazonosságunkat kutatjuk: a családban, az iskolában, a párkapcsolatban és a barátságokban – mik a határaim, hogy viselkedik egy feln?tt, hogy viselkedjek én? Ekkor válunk ugyanis gyerekb?l feln?tté, pontosabban ekkor lépünk a feln?tté válás felé vezet? útra.
Hirdetés
A szociális gátlás hátterében
A szereplés már kisgyerekkorban sem mindig könny?, különösen akkor, ha a gyerekek úgy érzékelik, hogy a szüleik számára életbevágó, hogy megfeleljenek. Innen datálható – Hajduska Marianna szavaival – „a mások mit szólnak hozzá” szociálisan öröklött félelme. Akinek magas a társas éntudatossága, tehát hajlamos magát szociális tárgyként tekinteni – azaz úgy látni önmagát, ahogyan mások látják –, az rendszerint hevesen reagál az olyan helyzetekre, amikor ki van téve mások képzelt vagy valós vizsgáló tekintetének. Az emberek között jelent?s különbségek mutatkoznak abban, hogy mennyire érzékenyek a környezetükben lév?k velük kapcsolatos reakcióira – s abban is, hogy azokat mennyire használják vezérfonalként önmaguk megítéléséhez. Ezek az emberek az ún. fokozottan önmonitorozók, akiknél azonban ez a heves „önfelügyelet” nem vezet feltétlenül szociális gátlásossághoz.A szociális gátlásosság igazi origója a kamaszkor, hiszen soha máskor nincs akkora jelent?sége a barátaink véleményének, mint ekkor. Ugyanis a serdül?k kortárscsoportjaiban kezd?dnek az el?készületek a társadalomba való betagozódásra, itt válik el – mert itt harcolja ki a kamasz –, hogy népszer? lesz vagy népszer?tlen, így óriási a tétje minden megnyilvánulásának. Ekkor a csoportban nagy ára van egy esetleges „bukásnak”, mert könnyen lehet, hogy a többiek kinevetik, kifigurázzák, akár meg is alázzák. Egy identitását, nyilvános énjét éppen próbálgató, az önértékeléssel labilisan birkózó kamasznak nem kell sok, hogy er?s szorongás alakuljon ki benne az olyan helyzetekt?l, ahol mások megfigyelésének tárgya lehet: egy szereplés, egy el?adás vagy felelés, a vizsgahelyzet vagy az ellenkez? nem el?tti bármilyen megnyilvánulás tipikusan ilyen szituációk. Ez persze a kamaszoknál gyakorlatilag normálisnak tekinthet?, és olyan hétköznapi dolgokban is megjelenik, mint például felhívni egy hivatalt vagy megtalálni a hangot egy feln?ttel – egyáltalán: köszönni valakinek.Enyhébb esetekben csupán fokozottabb feszültségérzésként jelentkezhet a szociális gátlásosság, súlyosabb formájában azonban egészen a zárlatig, a bénultságig is elviheti az embert, ez pedig hosszú távon komoly beilleszkedési zavarhoz és magányossághoz vezethet. Mivel az iskolában nehéz kikerülni az ilyen helyzeteket, ördögi kör alakulhat ki – figyelmeztet Hajduska –, mert a fokozatos szorongás csak el?feszíti a kudarcokat.
Szociális fóbia
Nem véletlen, hogy a szociális fóbiák nagy része kamaszkorból indul. A népesség 8 százalékát érint? szociális fóbia „tartós és irracionális félelem a kínosság lehet?ségét magában hordozó helyzetek iránt”, ami számos helyzetben megnyilvánulhat, például rettegés a nyilvános helyen való étkezést?l vagy a mások el?tt történ? megszólalástól, írástól, vagy nyilvános helyen a mosdó használatától. Gyakoriak az olyan speciális félelmek is, mint hogy remegni fog a kezünk vagy elpirulunk mások el?tt.A szociális fóbiától szenved?k félelme azonban sokszor illuzórikus: rendszerint az indokoltnál sokkal gyengébbnek ítélik mások el?tti megnyilvánulásaikat. Ezek a félelmek mégis képesek tönkretenni egy ember életét, mert miattuk visszautasítja a vacsorameghívásokat, az el?menetelhez szükséges munkahelyi megmérettetéseket és így tovább.A terápia, mint a fóbiáknál általában, expozíciós technikákkal történik, azaz az embert fokozatosan, lépésr?l lépésre kiteszik az általa fenyeget?nek ítélt társas helyzeteknek. Igen hatékony a csoportterápia is, ahol a csoport védett közegében lehet gyakorolni a rettegést kelt? tevékenységeket.
2013-03 lapszámban megtalálható
Ajánlott termékek
Ajánlott cikkeink
Amikor szorongunk a szorongástól…
Hogyan engedjük el a negatív érzéseket?
Mindenkinek megvannak a nyomógombjai.
Teljesítményszorongás
Bizonyára sokan hallottak már hasonló kijelentéseket: „Nyerd meg, te vagy a jobb! Mutasd meg nekik!” vagy „Tanulni kell, mert nem viszed semmire!” Ártalmatlannak t?n?, hétköznapi mondatokról ...
A szorongás hatása a magzat fejl?désére
A várandós n?k gyakran értetlenkedve mesélik nekünk, perinatális szakembereknek, hogy milyen könnyen kerülnek széls?séges érzelmi állapotba.
Hirdetés
MINDENNAPI PSZICHOLÓGIA ONLINE MAGAZIN 2026/1 Lélek és gépek
Éves print el?fizetés
Következő szám megjelenése: 2026-05-21
Befizetési határidő: 2026-05-05
nap
|
óra
|
perc
|
mp
Az el?fizetés ára 7,560 Ft. Több, mint 15% kedvezmény éves el?fizetés esetén!
Előfizetek
Kiemelt partnereink
MIPSZI HÍRLEVÉL
Maradjon képben a friss cikkekkel, videókkal és szakmai újdonságokkal.
Válogatott tartalmakat és fontos újdonságokat küldünk közvetlenül e-mailben, hogy ne maradjon le semmiről.
Feliratkozás
Kérje a MIPSZI hírlevelét
Adja meg az e-mail címét, és küldjük a legfontosabb tartalmakat.