Szabadulás sérelmeink fogságából

A megbocsátás hosszú és nehéz folyamat, melyhez kitartás és elköteleződés szükséges. Talán erre célzott Mahatma Gandhi, amikor azt mondta, hogy a „megbocsátás az erősek erénye, a gyengék sohasem bocsátanak meg”. A megbocsátáshoz vezető többlépcsős úton gyakran történnek elakadások, megtorpanások vagy akár visszalépések.

Ha képesek vagyunk megélni a megbocsátás élményét és csökkennek negatív érzelmeink, testi és lelki egészségünk is javulni fog. .

Főnökünk kritikusan értékeli a munkánkat, párunk elfelejt felköszönteni a házassági évfordulónkon vagy átvernek a boltban… Mindenkit érnek ún. interperszonális, azaz másik személyhez köthető sérelmek. Ilyenkor felerősödnek negatív érzelmeink – megbántottnak, sértődöttnek, dühösnek érezzük magunkat. A megbocsátás hiánya felerősíti és „tartósítja” ezeket az érzéseket.

A kutatások szerint a meg-nem-bocsátott sérelmek hatására szervezetünkben ugyanolyan változások zajlanak le, mint a tartós stresszhelyzetben lévő személyek szervezetében. Megnő a szív-érrendszeri problémák valószínűsége, magasabb a kortizol nevű stresszhormon szintje. A megbocsátás hiánya nemcsak szervezetünkre, hanem hangulatunkra is hatással van: azok, akik valamilyen meg-nem-bocsátott sérelmet éltek át, általában magasabb szorongás- és depressziószintet mutatnak. Ha pedig a sérelem nagyon súlyos volt (például rablás vagy súlyos testi sértés), akkor nagyobb valószínűséggel alakul ki náluk poszttraumás stresszbetegség (PTSD). A megbocsátás hiányának komoly ára van: a sérelem által kiváltott negatív érzelmek ahelyett, hogy gyengülnének, egyre erősebbé válnak és károsan hatnak testi és lelki egészségünkre. A modern pszichológia igazolta Francis Bacon, XVI. századi brit filozófus gondolatát: „Bizonyos, hogy aki bosszút melenget, az maga tartja sebeit nyitva”.

Hirdetés