Psychocafe: Kávéházi csevegés a változásról

Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 A krízis, a beszűkült állapot a distressznek, vagyis a súlyos stressznek olyan formája, amikor átéljük a tehetetlenséget, és eljutunk egy olyan pillanatig, amikor már a dolgok nem rajtunk múlnak, mi már nem tudunk mit tenni abban a helyzetben. Valóban kiszolgáltatottak lettünk, külső erők függvényei lettünk és nem segít senki. És ebben a nagyon kritikus helyzetben egyszerűen elindulnak olyan lelki folyamatok, segítő mechanizmusok, amelyek általában az énhez, az én-szerkezeti „akarókához” köthetők, az én-szerkezettel összefüggők: mit szedtem össze a felnövekedés során, mit láttam a szüleimtől, mit tettem magamévá belőle. A másik a problémaorientált megküzdés: felmérem az adott helyzetet, mindent számba veszek: ez eddig így volt, s tudatosan döntök, hogy most én nagy változást viszek véghez az életemben. Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Az állandó döntéskényszer nagyon jó dolog, mert megedzi az embert, hogy minden változásra gyorsan tudjon reagálni

Kétfajta jellemző személyiségvonás létezik: külső kontrollos vagy belső kontrollos. A belső kontrollos ember magában hordja azokat a mércéket, amelyekhez minden életlépését viszonyítja. Döntéseiben eléggé autonóm, kevésbé befolyásolják a külső hatások, noha alkalmazkodó és nagyon is tud illeszkedni a külső elvárásokhoz. De a döntéseiben, életváltozásaiban mindig belső iránytűje vezérli. Például egy belső kontrollos nem csábul el egy olyan hatásra, ami pillanatnyilag nagyot ígér pénzben, ebben-abban, mert sokkal jobban meghatározza minden gondolatát és cselekedetét az, hogy ő ki – és máris az identitás fogalmához jutottunk. Az identitás arra a kérdésre válaszol, ki vagyok én, hol a helyem a világban? Hova tartozom? Hol vannak a gyökereim? Merre tartok? Bármilyen szelek fújnak körülöttem, az én zászlómat egy szél lobogtatja… Ez az, ami lelki értelemben az ember gerincét adja. Tehát nagyon fontos a kontrollra és a felelősségre való nevelés. Az elmúlt 20-25 év pedagógiájának szabadelvű világában a kontroll kisebb volt, a felelősségre nevelés is kisebb volt, ezek ártalmait sajnos már látjuk... Na de milyen a külső kontrollos ember? Nagyon függ a külső hatásoktól, hogy őróla mit mondanak, milyen véleményt alakítanak ki. Sajnos, ennek az a veszélye, hogy állandóan keresi az őt minősítő közegeket, s ha nem kap visszajelzéseket arról, hogy most éppen ki ő, akkor nehéz lesz az élete.

Hirdetés

A Mindennapi Pszichológia szervezésében június 4-6. között megrendezett Pszichofesztivál egyik kiemelkedő eseménye volt a Psychocafe. A „kávéházi disputa” keretében Veiszer Alinda beszélgetett Bagdy Emőke pszichológussal, Monspart Sarolta tájfutó világbajnokkal és Hardy Mihály médiaszakemberrel.

A beszélgetés a Mindennapi Pszichológia 2010. 4. számában olvasható