Ha a fizikai térben megváltozik valami, akkor az ember lelkében is
Hirdetés
Táguló miniuniverzum – avagy tértágító bűbáj
A lakás lelke
Tárgyi környezetünk alapvetően meghatározza közérzetünket. Új sorozatunkban arra buzdítunk, merjünk új szemmel nézni az otthonunkra, és fedezzük fel, mi mindent tehetünk azért, hogy – adottságaitól függően – a lehető legjobban érezzük magunkat benne. Az első részben a kislakásokban rejlő lehetőségekkel foglalkozunk.
„A lakás olyan, mint egy másik lény, akivel együtt fogunk élni” – mondja dr. Vass Zoltán tanszékvezető egyetemi docens, kifejezéspszichológiai szakértő. „Vannak olyan tulajdonságai, amiket nem tudunk megváltoztatni. És ha ráerőszakoljuk az akaratunkat, anélkül, hogy az ő természetét tekintetbe vennénk, az olyan, mintha rabszolgasorba vagy valamilyen szerepjátszásra kényszerítenénk. Válasszuk inkább az együttműködést és bánjunk tisztelettel, szeretettel különös «lakótársunkkal», azaz magával a lakással. Amikor először megismerkedünk vele, érezzük meg a lakás lelkét, egyéni természetét! Érzékeny szemmel járjuk be a teret, és engedjük, hogy hasson ránk a lakás. Egy hasonlatot hozva: absztrakt alkotások elemzésénél szoktuk vizsgálni a kép «plasztikai terét»: ha a képet gondolatban bejárjuk, bizonyos helyeken azt érezzük, hogy összesűrűsödik a tér, máshol kinyílik, megint máshol megindul előre, vagy ránk nehézkedik, felemel, könnyűvé vagy nehézzé válik...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2011. 3. számában olvasható
Hirdetés
Megrendelem
