Örök vita, ki az ártatlan és ki a bűnös, ki szenved jobban és kinek könnyű elviselni mindezt
Hirdetés
Elhagyni és elhagyottnak lenni
„Csak egy kicsit boldog akartam lenni!”
A hűtlenek többnyire nem „elindulnak” megcsalni, hanem eleinte próbálják hallatni magukat, igyekeznek „házon belül” kielégíteni az igényeiket. S amikor nem találnak megoldást a házasságban, a kapcsolatban, akkor jön valaki a munkahelyen, a sportklubban, a baráti körben, aki figyel rájuk, aki értékeli őket, aki kíváncsi rájuk, ezáltal felkínálja számukra a vágyott érzelmi vagy szexuális kielégülést. A bennük levő űr és sérelmeik dédelgetése beszűkíti ítélőképességüket – egyre inkább az új partner iránti vágy lebeg előttük, jelenlegi kapcsolatuk értéke fokozatosan halványulni kezd.
A hűtlenségről, a megcsalásról mindenkinek van véleménye – méghozzá erős, határozott véleménye. Örök vita, hogy ki az ártatlan és ki a bűnös, ki szenved jobban és kinek könnyű elviselni mindezt. Tévedés azt hinni, hogy a „bűnös” fél érzelmek és meggondolás nélkül megy bele a megcsalásba. Akár férfi, akár nő a hűtlen személy, mindenképpen belső küzdelmet él át, s gyakran korábban már megpróbálta jelezni, érzékeltetni, esetleg szóban megfogalmazni, hogy hiányban szenved, hogy elhanyagolva érzi magát, hogy nem elég a szex, hogy hiányzik a közelség, az intimitás, vagy hogy kihasználva érzi magát. A másik fél sajnos sokszor ezt csak kötekedésnek, nyaggatásnak veszi, s nem figyel a segélykiáltásra. Nem tudja, hogy az ilyen megjegyzések valójában segélykérések, melyek jelzik, hogy: „Űrben élek melletted”, „Kiszáradt a lelkem melletted!”, „Nem bírom tovább a könyörgést, a vágyat, az önmegtartóztatást!”.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2012. 6. számában olvasható
Hirdetés
Megrendelem
