Döglött sas a havon

A legtöbb pszichológus az álmodó saját, egyéni asszociációira kíváncsi, tehát megkérdezi őt az álomban szereplő történésekről, személyekről: Mit jelent ez Önnek? Mi vagy ki jut erről az emberről az eszébe? Mikor érzett hasonlót a való életben? Ezzel a módszerrel a páciens – a terapeuta segítségével – közelebb jut saját álmának megértéséhez, és bepillantást nyerhet saját tudattalanjának világába.

A pszichoanalízis szerint az álom a tudattalanunkból ered, annak egy rejtjeles nyelven írt üzenete

Mit jelenthet az álmom? – kérdezik gyakran tőlünk, pszichológusoktól laikusok, ismerősök. Az álom mindig erősen foglalkoztatta az embert, a különböző történelmi korokban és kultúrákban más és más elképzelés uralkodott annak eredetéről és természetéről. Az ókori Indiában és Görögországban például a bölcsek testi betegségekre utaló jeleket véltek kiolvasni az álmokból, így a testi gyógyászatban használták fel azokat, a görög filozófusok, így Szókratész és Platón már lélektani jellegű elgondolásokat fogalmaztak meg. A mi kultúránk pszichológiájában Sigmund Freud rakta le az álomelemzés máig érvényes alapjait, amelyeket sok pszichológus ma is felhasznál diagnosztikus és terápiás munkájában…

Hirdetés

A pszichoanalízis szerint az álom a tudattalanunkból ered, annak egy rejtjeles nyelven írt üzenete, amit az álmodó együttműködése és az álmodóval kapcsolatos információk nélkül nem lehet megfejteni. Az álmokban megjelenő jelképek, szimbólumok konkrét jelentésének meghatározásához például a mítoszokat, vallásokat és művészeteket is segítségül hívhatnánk. Megnézhetnénk, hogy az adott kép mit jelentett a különböző kultúrák számára… a sas gyakran Nap-szimbólum, az erő, a háború jelképe; a hó pedig sokszor a halált, pusztulást, mulandóságot jelenti. Az ilyen, egy konkrét jelentést használó szimbólumelemzést azonban Freud és a mai pszichológia csak korlátozott mértékben használja. Az álomban ugyanis Freud szerint az elfojtott vágyak, félelmek, belső konfliktusok jelennek meg, amelyek gyakran életünk valamely fontos területéhez s a számunkra legfontosabb személyekhez kötődnek. Az elfojtás tulajdonképpen védekezés, ami azért szükséges, mert az ezekkel a vágyakkal, félelmekkel való szembesülés túl erős érzelmeket és szorongást váltana ki.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 01. számában olvasható