Szeretkezés: testtel vagy lélekkel?

Milyen egyszerű lenne azt válaszolni, hogy „Micsoda kérdés! Nem választható el egymástól a test és a lélek!” Ez valahol így is van, én mégis arról akarok most írni, hogy milyen fontos először külön vizsgálni a kettőt, és csak utána elemezni az egymásra hatásukat. Ezt akkor tehetjük meg leginkább, amikor valami megváltozik vagy elromlik egy pár szexuális életében.

A nők egy része valóban nem érzi, ami vele „odalent” történik.

Van egy szituáció, amit rendkívül fontos időben felismerni: nagyon könnyen el lehet szokni a testi kapcsolattól. Először csak egy kis probléma kell: átmeneti merevedési zavar, amitől hirtelen megijednek, vagy az egyikük nagyon fáradt és visszautasítja a másikat. A következmény, hogy rövidesen egyikük sem mer kezdeményezni. Érzik azt a bizonyos vágyat, már csak a lépést kellene megtenni a másik felé… de inkább mégse. Most nem. Aztán már holnap sem.

A pár összecsiszolódása komoly próbatétel. Vajon mi is kell ahhoz, hogy a folyamatos változások közepette időről időre megújuljon a megszokott kapcsolat? Úgy tűnik, kell hozzá sok-sok jó tapasztalat az elején, mert ezek az emlékek mindig aktiválódnak, amikor a párunkkal testi kapcsolatba kerülünk. Haverságnak hívnám azt, amikor a partnerek ezt-azt kipróbálnak – és jót tudnak nevetni az esetleges felsüléseken. Kell valami tudatosság is, hogy a munka és a család mellett időnként szakítsanak egymásra időt.. Vannak persze külső kísértések is – ezeket minden pár máshogy dolgozza fel. De talán legfontosabb az elkötelezettség, hogy valahogy átvergődjenek a nagyon nehéz időszakokon: munkahelyi nehézségek vagy munkanélküliség esetén, a szülők ápolása, valamelyikük betegsége, akár depressziós epizódja közepette is. A jó szexuális kapcsolat persze önmagában nem garantálja a hosszú távú jó kapcsolatot, de nagyon fontos részét képezi.

Hirdetés

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2013. 2. számában olvasható