A szorongás illata

Az emberi test természetes szaga egyre kevésbé trendi. Nők és férfiak egyaránt igyekeznek mindent megtenni, hogy kipárolgásukat elleplezzék, mesterséges illatokba csomagolják.

Úgy tűnik, az empátiát a másik ember illatába kódolt érzelmek alapozzák meg

Hiába: a személyközi kommunikációból nem lehet kiiktatni a szagokat. Agyunk másképpen reagál a másik ember szorongásból származó izzadságára, mint ha az illető sportolás miatt verejtékezik. Nem csoda, hogy természetes szagburkunk elfedésére mindent meg akarunk tenni, mert a szag „fertőz”: a szorongás illata a kommunikációs partnerben is szorongást kelt. Úgy tűnik, az empátiát a másik ember illatába kódolt érzelmek alapozzák meg.

Vannak, akik szinte szemfényvesztő pontossággal felismerik a másik ember szorongását – még akkor is, ha az illető viselkedése nem tükrözi azt. Klasszikus példa: a tanár, aki mindig azt a diákot hívja ki felelni, aki nem készült. Hogy szúrja ki? Valószínűleg kiszimatolja.

Hirdetés

A testek illatát, szagi vonatkozásainkat általában nem tekintjük kellemesnek. (Talán mert félünk, hogy ezek lelepleznek bennünket…?) A kozmetikai ipar meglovagolja ezt az ellenérzést, és minden lehetséges eszközzel rá akar venni, hogy kipárolgásunkat fojtsuk el izzadásgátlókkal, majd helyettesítsük mesterséges illatokkal. Pedig egymás pillanatnyi állapotának, érzelmeinek felismerésében a szagokkal történő kemoszenzoros kommunikáció alapvető fontosságú. A szagok és érzelmek kapcsolatáról már korábban is volt szó lapunkban: a sztriptíztáncosnők borravalója és a másik ember szexuális irányultságának felismerése ugyancsak a testszag érzékeléséhez, idegrendszeri feldolgozásához kötődik. Tanulságos, hogy az agy érzelmeket feldolgozó rétegét, a limbikus rendszert korábban „szaglóagynak” nevezték – ez is rávilágít, hogy az emberi illatok és érzelmek milyen szorosan összefonódnak...

Szaglásunk – bár nem olyan jó, mint a kutyáké – nagyon érzékeny műszer. Az orrunk felszínén található, idegvégződésekben gazdag szaglóhámon a másik ember testének illatából viszonylag kevés, a levegőben terjedő molekula is ingerületet hoz létre. Ezek az ingerek aztán a limbikus rendszerbe kerülnek. Így a másik ember testének kipárolgása (legalábbis a feldolgozásnak ebben a kezdeti szakaszában) nem kerül ugyan a tudatosságba, de az alatta lévő szinten „körbejár” agyunkban. S mivel a szagok és az érzelmek a limbikus rendszerben összefonódnak, hangulatunkra, érzelmi állapotunkra is hat a kommunikációs partner bőréről elpárolgó izzadságban található kémiai információ. És fordítva: egyes érzelmi állapotok is felerősítik a szagok iránti érzékenységünket, még ha ez nem is tudatosul bennünk.

A legjelentősebb érzelem ebből a szempontból a szorongás: az a diffúz, egész hangulatunkat meghatározó félelem, amelynek nincsen meghatározott tárgya. A szorongó ember testszaga a másik emberben is szorongást kelt. Az utóbbi évek idegtudományi kutatásai ezt már nem csupán az érzések szintjén igazolták, de feltárták a folyamat agyi hátterét is...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 1. számában olvasható