„Nőies” és „férfias” orvoslás?

A páciensközpontú kommunikációhoz szorosan kapcsolódik az empátia kérdése

Számos izgalmas vizsgálat próbálta feltárni azt, hogy az orvos–beteg kapcsolatban milyen szerepe van a gyógyító nemének. Vajon az orvosi kommunikáció „gender-semleges”, és a különbségek inkább a kommunikációs stílusban (beteg- vagy betegségközpontú) keresendőek? Ilyen típusú vizsgálatok esetében nem klasszikus „papír-ceruza” tesztekről vagy laboratóriumban mért paraméterekről van szó, hanem megfigyelésekről és szubjektív beszámolókról. Így talán jobban érthető, miért mutatnak ilyen sokszínű képet a gyógyító neme és az orvos–beteg kapcsolat közötti összefüggést feltáró vizsgálatok.

Hirdetés

Korábbi vizsgálatok szerint az orvosnők kommunikációja „páciensközpontúbb”. A videón rögzített orvos–beteg találkozások képeit elemezve a kutatók úgy találták, hogy az orvosnők - férfi kollégáikkal összehasonlítva – férfi kollégáikkal összehasonlítva – több időt töltenek betegeikkel, többet kérdeznek, nagyobb hangsúlyt helyeznek a prevencióra, és a terápia kialakításakor a páciens pszichoszociális háttértényezőire is nagyobb figyelmet fordítanak. Ugyanakkor az „orvosi” információk átadásában nem fedeztek fel jelentős különbséget a két nem között.

Joggal kérdezhetjük azt is, hogy a gyógyító és a páciens nemének „együttállása” befolyásolja-e a terápiás kapcsolat hatékonyságát? Sok-sok vizsgálat egybehangzóan azt mutatja, hogy az orvosnő–női páciens esetében a leghatékonyabb a gyógyító kapcsolat, míg az orvosnő–férfibeteg konstelláció tűnik a legkevésbé eredményesnek. Ezek a vizsgálatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyógyító és betege nemi „megoszlása” mellett a szakterületnek is komoly szerepe van az orvosválasztásban, mert az „érzékeny” vizsgálatok esetében (nőgyógyászat, urológia) a betegek szívesebben keresnek fel azonos nemű orvost.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 3. számában olvasható