Hiányzó szerződéseink

A hétköznapokban, baráti, jó ismerősi vagy főnök-alkalmazott/munkatárs szituációban gyakori, hogy az elképzeléseket, elvárásokat nem – vagy csak felületesen – osztják meg egymással, nem kötnek megállapodást, vagy ha kötnek is, az nem elégséges, nem adekvát.

Érdemes alaposan megbeszélnünk a másik féllel, mit vár tőlünk, mit önmagától

Mivel a szerződések „feladatai” közé tartozik az is, hogy az esetleg rejtett szükségleteket és motivációkat felszínre hozzák, nemcsak a segítő munkában, hanem minden, emberek közötti együttműködésben jelentős (lehetne) a szerepük. A fentiekből tehát két dolog következik: 1) ha bármiben együttműködünk valakivel, szerződést /megállapodást kell kötnünk vele, és 2) tisztáznunk kell, hogy referenciakeretünkben vannak-e eltérések a megállapodásunkat, együttműködésünket vagy együttes tevékenységünket/időtöltésünket érintő kérdésekben...

Bizonyára bárki előtt világos, hogy ha pl. három pár hirtelen ötletből kiindulva közös hétvégi kikapcsolódást tervez egy vízparti üdülőhelyen, de addig nem ismerték egymást közelről, a megállapodás előtt tisztázni kell, ki mit ért kellemes kikapcsolódáson. Lehet, hogy Judit és Szabolcs – sportkedvelők lévén – szívesen töltenék idejüket futással, esetleg evezéssel, tenisszel vagy fallabdával. Anett és Krisztián talán a korzón sétálna egyet, megnézné a kirakatokat, meg azt, hogy mit viselnek a többiek, aztán keresne egy sokáig nyitva tartó zenés szórakozóhelyet. A kicsit idősebb, csendes természetű Blanka és Iván viszont inkább kisétálna a mólóra, elüldögélne egy padon a vizet nézve és csendesen beszélgetve. Bármelyik választás helyénvaló, ha nem akarja bármelyik pár a sajátját a többiekre erőltetni. Csak egyeztetniük kell a preferenciáikat és megegyezni abban, hol, mivel és mennyi időt töltenek szívesen együtt – ha viszont bárki a többiek számára szervezne programot annak előfeltételezésével, hogy ami nekik jó, az a többieknek is az lesz, az legalábbis kínos kompromisszumot eredményezne.

Hirdetés

Ha ugyanez a kérdés egy tartósan együtt élő párnál merül fel, az akár hatalmi harcokhoz is vezethet – hacsak nem kötnek jó kompromisszumos megállapodást – akár saját erősségeik felhasználásával, akár párterápia vagy -tanácsadás segítségével...

A határok tisztázása ugyancsak fontos bármilyen személyközi helyzetben ahhoz, hogy valaki ne váljék kiszolgáltatottá.

Összefoglalva tehát mit javasolhatunk? Ha új kapcsolatba lépünk, vagy meglévő kapcsolatunkban valamilyen változás történik, érdemes alaposan megbeszélnünk a másik féllel, mit vár tőlünk, mit önmagától. Meg kell állapodni az együttműködésünkről, egyeztetnünk elvárásainkat, esetleg azt is tisztázni, ki mit ért egyes fogalmakon (mint pl. „elégséges”, „megfelelő”, „jó” stb.). Ezeknek a meghatározásoknak pontosnak, minden résztvevő számára világosnak, érthetőnek kell lenniük!

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2015. 4. számában olvasható