Reziliencia – a rugalmas ellenálló képesség

„Vajon miért tud valaki egy ugyanolyan jellegű traumából felépülni, amiből más nem? Miért lesz valaki egy végtag elvesztése után paraolimpián induló sportoló, nem pedig alkoholista? A reziliencia kiemelkedő eseteiben mindig van valami elvárásainknak ellentmondó…”

Van olyan eset, amikor azt érezzük: „ez most a legrosszabbkor jött”.

A speciális alkalmazkodóképességet, a rezilienciát röviden így határozhatjuk meg: sokkhatás esetén megmutatkozó rugalmas ellenálló képesség, amely biztosítja a funkcionális fennmaradást.

Bár a pszichológiában egymástól függetlenül többen is felfigyeltek erre a jelenségre, kutatásának igazi lendületet az adott, amikor longitudinális vizsgálatokban olyan gyermekek sorsát és személyiségalakulását követték nyomon, akik életük korai szakaszában rendkívüli sorscsapást szenvedtek el. Például súlyos természeti katasztrófa következtében elvesztették a hozzátartozóikat, az otthonukat – esetleg fizikai sérüléseket is szenvedtek. Miközben a kutatók ezeknél a gyermekeknél a katasztrófának a későbbi életükre is kiható ártalmas hatásait igyekeztek feltérképezni, meglepve tapasztalták, hogy vannak köztük olyanok, akik az átélt szörnyűségek ellenére lelkileg egészségesek maradtak, és megfelelően fejlődtek.

Hirdetés

Érthető, hogy amikor ez a tény felszínre került, szinte csodának minősítették, és hatalmas kihívást jelentett a kutatóknak, hiszen megdőlni látszottak az egészséges személyiség kialakulására és működésére vonatkozó korábbi elgondolások.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 2. számában olvasható