Miért olyan fontos, hogy szeressenek?

Vajon szeretnek? Vajon fontos vagyok? Vajon elismernek? Vagy csupán azért tűnik úgy, hogy elfogadnak és kedvelnek, mert akarnak tőlem valamit?

E kérdések mögött nem csupán az a nehézség rejlik, hogy sohasem lehetek biztos a válaszban, ezért bizonytalanságban maradok szerethetőségemet illetően, hanem egy másik nyugtalanító dilemma is: miért olyan égetően fontos tudnom, hogy vajon szerethető, elfogadható és elismerésre méltó vagyok-e? Ennek a kérdésnek a nyilvánvaló pszichológiai fontossága mellett – és mögött – talán még egyéb, hasonlóan jelentős kérdések húzódnak meg...

Sohasem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni attól, hogy mások mit gondolnak rólunk – és sohasem tudjuk magunkat teljesen függetleníteni attól, hogy egy kultúrában milyen formái alakultak ki az önmagunkhoz való viszonynak...A felgyorsult, hagyománytól eltávolodott kultúra bizonytalanságában mindenki próbál otthon lenni a világban, ami természetesen nemcsak egy szép házat és rendezett kertet jelent, hanem választ a következő alapvető kérdésekre: Milyen a világ és mi az, ami valódi értelemben létezik? Mi a véges emberi lét értelme és mik ennek a keretei? Mik a többiekkel szembeni elvárások és kötelezettségek? Miben áll az én egyéni azonosságom és mi adja élettörténetem egységét? Ám mivel a világ egésze túlságosan komplex, a társadalom áttekinthetetlen, a gondolkodási és ideológiai minták kezelhetetlenül sokfélék, marad az utolsó kérdés, amire talán még választ tudunk adni: ki és mi vagyok én?

Hirdetés

Szinte minden fontos kérdésre (amire azelőtt a vallás és a hagyomány megadta a választ), most azzal válaszolunk, hogy milyen életmódot választunk, hogyan alakítjuk ki a saját világunkat... az egyén legfontosabb feladata önnön azonosságának kialakítása: stílusok, értékek, életmódok és fogyasztási szokások sokaságából kell azt a néhány orientációs pontot kiválasztania, ami életének a meghatározó alapja lesz.

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 3. számában olvasható