Igazságosabb gazdaság?
Ezzel együtt fel kell tenni azt a kérdést is, miért nem mindegy a „tőlünk függetlenül” működő gazdaságnak, hogy mi mit gondolunk az emberekről?
A jelenlegi gazdasági működésünket irányító neoklasszikus közgazdasági elméletek emberképe a homo oeconomicus: a racionális, önérdekkövető, haszonmaximalizáló ember, akit a fogyasztói társadalom anyagi növekedésre épülő logikájának tökéletes alanyává tesz ösztönszerű versenyszelleme és az a képessége, hogy önmaga korlátlan vágyainak kielégítésén munkálkodjon egész életében – méghozzá úgy, hogy saját érdekeit a közösség fölé tudja helyezni. Ez ad magyarázatot arra, hogy miért hajlandó valaki még akkor is napi 15 órát dolgozni akár a családja kárára, ha már minden objektív mérce szerint gazdagnak minősül...
Annyira régen élünk már e feltételezések között, hogy többé-kevésbé el is fogadjuk őket. Igen, nézzünk körül! Az emberek önzők; a leggazdagabbak sosem tudják azt mondani, hogy elég – és épp elég példát látunk nap mint nap arra, ahogyan néhányan a közösség érdekei ellenében gyarapítják anyagi javaikat. Lehet ugyan, hogy ez kicsit zavar bennünket, de hát mit tehetünk? Az emberek már csak ilyenek. Ezek a természet törvényei... Ám egy kicsit mélyebben megvizsgálva ezeket a már-már megkérdőjelezhetetlennek tűnő alapvetéseket, talán el tudjuk ültetni a kétely apró magvait...
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2018. 5. számában olvasható
Megrendelem