Hová tűntek az érzelmek?

A mai párkapcsolatokban gyakori, hogy az érzelmek közlése nem hagyományos tempóban és módon történik meg... és miközben a nők, a lányok fantáziája és érzelmi elvárásai mást diktálnának, mégis belemennek egy olyan bizonytalan kapcsolat fenntartásába, amiben nincs sem bizalom, sem biztonság.

mindkét nem vágyna a biztonságra és arra, hogy ne kelljen folyamatosan monitoroznia a mellette lévő ember érzelmi állapotát

Csak akkor lehet valaki biztos abban, hogy ez tényleg egy párkapcsolat, ha ez verbálisan is kimondódott. Lehet, hogy régen is voltak ilyen szakaszok, a suta sétáktól a kézenfogáson át az első csókig, bár akkor talán nem volt rá szükség. Kimondatlan – de mindenki által betartott – szabályok irányították a két ember viselkedését, melyben kölcsönösen megbízhattak, pont úgy, ahogy egymásban is. Valahogy nem volt intézményes cél a másikkal való kitolás és a bizalmatlanság tudattalan megerősítése. Persze akkor is voltak nárcisztikus problémákkal küzdő emberek, de azért általánosságban nem ez volt a legjellemzőbb érzelmi működés... Gondoljunk bele, milyen érzelmi munícióval indul a felnőttélet felé az a tinédzser, aki már első párkapcsolati élményeiben csalódni kénytelen. Úgy tűnik, a korai anya-gyerek kapcsolatból eredő érzelmi működés természetrajzát ki kell egészítenünk az „információs kor” által hozzátett vonásokkal...

Hirdetés

Miközben mindkét nem vágyna a biztonságra és arra, hogy ne kelljen folyamatosan monitoroznia a mellette lévő ember érzelmi állapotát, mindezt megváltoztatja a tudattalan érzelmi hárítások sora és a lassan rutinná váló védekezés az elköteleződéssel szemben. Vagyis, ha az egyik fél mégis jobban bevonódna érzelmileg, akkor le kell vele ülni, tisztázni a játékszabályokat – vagy el kell tűnni a színről. Ha például a „barátság extrákkal” nem megy, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak, és keresni kell valaki mást, ügyelve arra, hogy az érzelmek véletlenül se álljanak útba... Az elköteleződés és a tartós kapcsolat hovatovább úgy fest, mint valami életfogytiglani szabadságvesztés, amitől a fiatalok szerint inkább rettegni kell, semmint vágyott állapotként gondolni rá. Ezt a mentalitást sok lány is átveszi, és úgy kommunikálnak, mintha a monogámia olyan korlátozás lenne, amit jobb elkerülni. Az elköteleződés tehát azt jelenti – írja Perel – hogy „fel kell áldoznod a céljaidat és az ambícióidat egy olyan dologért, ami felett nincs irányításod és amelyben el is bukhatsz. A kapcsolatok a függetlenség elvesztését jelentik. Amikor az ember romantikus értelemben beenged egy másik embert az életébe, neki kevesebb helye marad.”

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható