Szalmabábok a vitában
„Ne forgasd ki a szavaimat!”
Ki ne került volna már olyan helyzetbe, amikor párja, barátja vagy munkatársa valami olyasmit vetett a szemére, amiért igazán nem lehetett volna felelősségre vonni? Egy vitás kérdés efféle elterelése arra enged következtetni, hogy „a támadó” nehezen tudná megvédeni magát, így inkább kifigurázza a másik álláspontját...
Az érvelési hibák olyan lépéseknek tekinthetők a vitában, amelyek sértik a logikus gondolkodás és a hatékony eszmecsere írott és íratlan szabályait. Hátrányos helyzetbe hozzák azt, akivel szemben elkövetik. Ezeket a hibákat rendszerint nagyon nehéz leleplezni, mert pszichológiai okokból megtévesztően meggyőzőnek tűnnek. Aki szalmabáb érvelési hibát követ el, nem a vitapartnere álláspontját támadja, mindössze annak egy eltorzított verzióját. Ahogy egy szalmából készült alak is gyengébb, mint egy hús-vér ember, az eltorzított álláspontot is könnyebb támadni és legyőzni, mint az eredetit.
És hogy miért különösen veszélyes ez egy olyan vitában, ahol a célunk a közös gondolkodás, nem pedig egyszerűen a másik fél támadása? Mert képes a vitát félrevinni, mivel kizárja abból a partner véleményét. Azt a látszatot kelti, mintha a vitázó megcáfolta volna partnere eredeti álláspontját, holott csupán annak egy kifacsart verziójával szemben sikerült ellenérveket felhoznia. A másiknak tulajdonított és egyben nehezebben védhető álláspontról mutatja meg az illető, hogy tarthatatlan – ami ellenérvek hiányában az eredeti véleményről semmiképpen sem jelenthető ki. Végeredményben, ha elindulunk a szalmabáb útján, esélyünk sincs a hatékony eszmecserére és a konfliktus tényleges feloldására.
A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2019. 3. számában olvasható
Megrendelem