Miért csalnak a szociálpszichológusok?

Aki a tudományos pszichológia világának eseményeit követi, valószínűleg ismeri Diederik Stapel történetét. Stapel a Tillburgi Egyetemen dolgozott szociálpszichológusként, szakterületének köztiszteletben álló kutatója volt.

Sokszor azért csaltak, mert a mondanivalójuk nehezen volt bizonyítható a szikár tudományos logika szabályai szerint

Publikációi elismert szakmai lapokban jelentek meg, és még a tágabb közönség érdeklődését is kiváltották. Több kutatási eredményét a média is felkapta... 2011-ben robbant a bomba, ami azóta is jelentős hatással van a szociálpszichológia világára: kiderült, hogy publikációinak nagy része manipulált vagy egyáltalán nem létező adatokon alapult. Egy idő után már nem egyszerűen átírta a kutatási adattáblákat, hanem teljes mértékben kitalálta őket. 2019-ig majdnem 60 publikációt kellett visszavonnia, elveszítette az állását, miközben komoly bajba sodorta a vele együttműködő kutatókat...

Hirdetés

A szociálpszichológia válsága aztán olyan mélyre hatolt, hogy végül a terület óriásait is legyűrte. Először Philip Zimbardo börtönvizsgálata került kereszttűzbe. Mint ismeretes, ebben a vizsgálatban egy rakás átlagember került be egy börtönbe, ahol az őr és a fogoly szerepére véletlenszerűen kiválasztottak viselkedése radikális átalakuláson ment keresztül. Az őröket „játszók” hihetetlenül agresszívak lettek, a foglyok szélsőségesen behódolók, dacára annak, hogy a hétköznapi életükben erre semmilyen előzetes jel nem utalt. A kritikusok többek között rámutattak arra, hogy Zimbardo direkt utasításokkal befolyásolta az események alakulását, hogy szelektíven közölte a neki tetsző eredményeket és hallgatta el a nem tetszőket... Ugyanez történt aztán Stanley Milgram engedelmesség-kísérletével, Muzafer Sherif nyári táboros vizsgálatával és folytathatnánk még a sort...

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 1. számában olvasható