Álmodozni jó? A fantáziavilág fogságában

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek - de mit nevezünk maladaptív álmodozásnak? És hogyan lehet ezt a zavart elkülöníteni az egészséges álmodozástól?

olyan élmények és érzések átélését segíti elő, melyek a való életből hiányoznak

Az ábrándozás, fantáziálás, álmodozás teljesen hétköznapi jelenségek: a legtöbb ember szeret álmodozni, különösen esti lefekvéskor. Számos névvel illették ezt a kutatók, például álmodozás, fantáziálás, elkalandozás, offline gondolatok, önkéntelen vagy nem tudatos gondolatok. Közös jellemzőjük, hogy a figyelem a külső feladatok és érzékszervi ingerek felől egy belső, privát világ felé irányul, ahol különböző gondolatok és mentális képek jelennek meg.

Az álmodozással töltött idő és a tartalmak nagyon változatosak lehetnek: teljesen hétköznapi fantáziák, mint például egy múltbeli esemény felidézése vagy egy jövőbeli esemény tervezgetése, de elképzelhetünk csodás szerelmi kalandokat vagy akár alternatív, mesebeli vagy utópisztikus életeket, világokat is. Fantáziánk világa kimeríthetetlen és határtalan. Singer, az álmodozáskutatások atyja számos vizsgálattal igazolta, hogy az álmodozás és fantáziálás elsősorban pozitív hatást gyakorol az életünkre, és fontos része mentális egészségünknek: elősegíti a szociális készségek fejlődését, a jövő tervezését, lehetővé teszi az unalomtól való szabadulást és a szórakozást...

Hirdetés

A maladaptív álmodozás az álmodozás túlzott mértekű, nemkívánatos formája, mely élénk, komplex képzeletbeli jelenetekkel jellemezhető, és mély jelenlétélménnyel jár együtt. Sokszor jutalmazó, ugyanis olyan élmények és érzések átélését segíti elő, melyek a való életből hiányoznak, és egy olyan párhuzamos valóság megteremtését teszi lehetővé, mely az egyén számára sokszor megnyugtató, felszabadító. Ugyanakkor distressz forrása is, hiszen elveszi az időt a valós feladatoktól, a kapcsolatok ápolásától, ez pedig izolációhoz, bűntudathoz, önvádhoz vezethet. Sok álmodozó olyannyira szégyelli a tevékenységét, hogy senkinek sem beszél róla, titokban tartja a barátai, családja, sőt sokszor kezelője előtt is.

Kérdés, hol húzható meg a határ az egészséges, adaptív ábrándozás és a maladaptív álmodozás között. Hogyan lehet megkülönböztetni a normál mértékű fantáziálást a patológiás álmodozástól?

A teljes cikk a Mindennapi Pszichológia 2020. 5. számában olvasható

Felhasznált irodalom

Bigelsen, J. & Schupak, C. (2011). Compulsive fantasy: Proposed evidence of an under-reported syndrome through a systematic study of 90 self-identified non-normative fantasizers. Consciousness and Cognition, 20, 1634-1648.

McMillan, R. L., Kaufman, S. B., & Singer, J. L. (2013). Ode to positive constructive daydreaming. Frontiers in Psychology, 4. doi:10.3389/fpsyg.2013.00626

Regis, M. (2013). Daydreams and the Function of fantasy. Springer.

Sándor A. és Molnár J. (2018). Maladaptív álmodozás. In: Kuritárné Sz. I., Molnár J., Nagy A., szerk. 2018. Trauma-eredetű disszociáció: Elmélet és terápia. Budapest: Oriold és Társai Kiadó, pp. 285-302

Singer, J.L. (1974). Daydreaming and the Stream of Thought. American Scientist, 62(4), pp. 417-425.

Somer, E. (2002). Maladaptive Daydreaming: A Qualitative Inquiry. Journal of Contemporary Psychotherapy, 32(2/3), 197- 212.

Somer, E. Somer, L. & Jopp, S.D. (2016). Parallel Lives: A Phenomenological Study of the Lived Experience of Maladaptive Daydreaming. Journal of Trauma and Dissociation, 17(5), 561-576.

Somer, E., Somer, L., & Jopp, D. S. (2016). Childhood Antecedents and Maintaining Factors in Maladaptive Daydreaming. The Journal of Nervous and Mental Disease, 204(6), 471–478.