Hogyan küzdjünk a stressz ellen?

Frissítve: 2022. 12. 06.

A mentális egészség világnapja alkalmából a krónikus betegeket támogató programjairól ismert DayMed munkatársai végeztek egy kisebb, néhány kérdéses stressztesztfelmérést. Az eredmények nem meglep?ek, de jól mutatják, miért rendkívül fontos foglalkozni a népbetegségnek számító stresszel.

Egy budapesti bevásárlóközpontban egy átlagos hétf?i napon a megkérdezettek 75%-a érezte magát stresszesnek a saját bevallása szerint az elmúlt hónap során. Egyharmaduknál ez magas szint?nek volt tekinthet?. Talán már köztudott, hogy a tartósan fennálló stressz különböz? szervi elváltozásokhoz vezethet, mint például szív- és érrendszeri betegségek, elhízás, cukorbetegség és különböz? daganatos megbetegedések. De hogyan is hat a stressz a szervezetünkre?

Nem kell tudatosan érzékelhet? fizikai tüneteket okoznia ahhoz, hogy kedvez?tlen hatásai egy id? után megmutatkozzanak, ráadásul az életmódbeli összetev?ket sem lehet egymástól függetlenül kezelni. A tartósan stresszel teli, folyamatos rohanásban felgyüleml? feladatok közepette és id?hiányban él? ember sokkal kisebb eséllyel sportol eleget, étkezik egészségesen és alszik legalább napi 7–9 órát, így a stressz indirekt módon is kedvez?tlen hatást gyakorol a szervezetre. Fontos tudni azonban, hogy stresszhatás alatt számtalan fiziológiai folyamat is végbemegy, hormonok áradnak ki, amelyek számos változást idéznek el? testünk m?ködésében. Ezek a változások fontos célt is szolgálhatnak, hiszen a stresszreakció felkészít bennünket egy veszélyhelyzet legy?zésére, ám manapság a legtöbb stresszt el?idéz? helyzetben nincs szükség se fizikai harcra, se menekülésre. A dugóban ülve, az id? múlásán bosszankodva ugyanúgy nem találunk kiutat szervezetünk vészhelyzetre felkészült állapotából, mint a kígyózó kocsisorból. A felszabadított energiát nem használjuk fel a „veszély” elhárítására, hiszen igazából nincs mi el?l elmenekülni.

Hirdetés

A kutatások szerint ahhoz, hogy a stressz krónikus betegségekhez vezessen, hosszú távon folyamatosan ott kell lennie az életünkben. Ehhez, úgy t?nik, nem elég a sok kisebb stresszhatás összeadódása. A rövid epizódok feldúlhatnak, kellemetlenek, és lefárasztják a szervezetet, mégsem t?nnek elégnek ahhoz, hogy megmagyarázzák a számos stressz által okozott megbetegedést. Vizsgálatok igazolták, hogy sokan ebben a fiziológiailag felfokozott állapotban maradnak olyan helyzetekben is, amikor nincs meghatározható, stresszreakciót kiváltó ok. Mégis mi lehet ilyenkor a háttérben?

Ennek a kérdésnek a megfejtésén dolgozott a neves holland kutató, Jos Brosschot és csapata az elmúlt évtizedben. 2018-ra kidolgozták az általános biztonságérzet hiányából fakadó stresszelméletet (Generalized Unsafety Theory of Stress), ami teljesen új szemszögb?l tekint erre a területre. Kiindulási pontjuk az a feltételezés, miszerint a stresszreakció nem küls? hatásra aktiválódó folyamat, hanem alapjáraton folyamatosan aktiválva van, és az agy bizonyos helyzetekben csupán átmenetileg gátolja a m?ködését. Felvetették, hogy mi van akkor, ha minden ember veszélyre felkészült állapotban születik, majd életünk els? éveiben megtanuljuk, milyen körülmények között érezhetjük magunkat biztonságban. Azokban a helyzetekben, ahol az agyunk talál bizonyítékot a környezetünk biztonságosságára, átmenetileg blokkolja a stresszreakciót, ám amint ezek a biztonságra utaló jelek elt?nnek, egyb?l automatikusan felszabadul a gát, és szervezetünket ismét elönti a stressz. Ez a teória sok olyan helyzetre ad magyarázatot, amir?l a kutatók már korábban tudták, hogy krónikus stresszt okoz, de nem értették pontosan, miért. Ilyen például a magány, a természett?l távoli életmód vagy a krónikus betegségekkel való együttélés.

A kutatócsoport koncepciója szerint három alapvet? területen alakulhat ki könnyedén az általános biztonságérzet hiánya, ezek pedig: a szociális, a fizikai környezet, valamint szervezetünk bels? környezete. Ha ebb?l a három területb?l valamelyikben nem optimális a közeg, az agy abbahagyhatja a stresszfolyamat gátlását, és tartósan ránk szabadítja a stresszt. Nem optimális szociális környezet akkor alakulhat ki, ha kapcsolataink mennyisége vagy min?sége nem kielégít?, hiszen természetünkb?l adódóan egy csoport részeként érezzük magunkat biztonságban. Fizikai környezetünkben számos tényez? jelenthet biztonságot: ilyen a természet jelenléte és az érzékszervekkel jól bemérhet? környék (beláthatóság és tiszta hallás). A városi környezet folyamatos zaja, beláthatatlan tömege és magasan fölénk tornyosuló épületei útjában állnak érzékszerveink ?si, veszélyt pásztázó funkciójának. Bels? környezetünk akkor optimális, ha elég fittek és mentálisan, illetve fizikailag is egészségesek vagyunk ahhoz, hogy szükség esetén elmeneküljünk.

Egyre többen magunkra ismerhetünk egy vagy több fent említett szituációban. A lakosság jelent?s része városi környezetben él, ahol folyamatos a zaj és a természet hiánya. Társadalmunk a modern technológia megjelenésével egyre jobban elmagányosodik, romlik a kapcsolatok min?sége, ráadásul sokan nem vagyunk fizikailag elég fitt formában sem. Persze ez a fajta stressz a legritkább esetben tudatosul az emberben, hiszen az er?ssége nem feltétlenül éri el a tudatosan érzékelhet? szintet, másrészt tartósságából adódóan az érzést már természetes állapotként észleljük.

Els? hallásra úgy t?nhet, nincs sok ráhatásunk a legtöbb felsorolt tényez?re, de ügyelhetünk arra, hogy nagyobb tudatosságot vigyünk a mindennapjainkba. Kulcsfontosságú, hogy tisztában legyünk vele, milyen helyzetek okoznak számunkra feszültséget, és milyen körülmények között érezzük magunkat biztonságban. Társas kapcsolataink is a mi kezünkben vannak, töltsünk min?ségi id?t szeretteinkkel. Ha tehetjük, hétvégente menjünk kirándulni, vagy látogassunk el egy közeli parkba. Adjunk az érzékszerveinknek egypár óra nyugalmat a városi zsongásból. Törekedjünk az egészséges életmódra, és végül, de nem utolsósorban vállaljunk felel?sséget saját magunkért. Fizikai és mentális jóllétünk sokkal nagyobb hányada van a mi kezünkben, mint gondolnánk. Vegyük észre, mi az, ami a saját befolyásunk alatt áll. Mindeközben legyünk magunkkal kedvesek, mert mindannyian megérdemeljük a szeretetet és a gondoskodást, amit els?dlegesen saját magunknak tudunk megadni.

Bognár Dóra – egészségpszichológus (MSc), DayMed Kft.

MIPSZI hírlevél

Kérje a friss cikkeket és szakmai újdonságokat e-mailben.

Feliratkozom